“Aztán egyik reggel állítólag egyszerre hallgatott el mind, és akkor végre csend lett a faluban. Úgy mondták az orvosnak később, megfagytak a kicsik egytől egyig azon a kegyetlen hajnalon, már csak a sírokat mutatták neki márciusban, hóolvadás után.
A rendőrök ki akarták ásatni a testeket, de nem engedték a szülők, odaálltak a férfiak mind kaszával a temető kapuja elé. Én nem tudom, nem is dolgom, de sokan mondják a szomszéd faluból, hogy nincs azokban a koporsókban semmi, és soha nem is volt. Megette a kicsinyeket mind a tél.”

A teljes novellát itt olvashatod.