„Forgatok valamit a fejemben”- Tavaszi kiállításra készülődve Takács Mátéval

Takács Máté képzőművészeti tevékenységét érdeklődéssel követi nyomon a Gittegylet, most is örömmel kérdeztem a legújabb munkáiról és a tavaszra tervezett kiállításáról.

Takács Máté
Takács Máté

Első Gittegyletes beszélgetésünk címéül választottam a mondatodat – „Nem vagyok befektetés” – bevallom, kicsit provokatív céllal. Az azóta eltelt több mint egy évben rengeteg dolog történt veled és a képeiddel, még Vlagyivosztokban is jártatok. Hogy látod, a külföldi elismerés jelentett-e valamit itthon? Közvetve vagy közvetlenül profitáltál belőle?

Profitálni profitáltam, mert egy nagyon konstruktív lelki folyamaton mentem keresztül Vlagyivosztokban, amit elvenni már nem lehet. Nem tőzsdézhetem el, kész, nyertem. Másrészt, ha a profit alatt az anyagi haszonszerzést értjük, akkor azt mondom: nem mérhető. Senki nem jött oda azért, hogy képet vegyen tőlem, csak mert Vlagyivosztokban jártam. Közvetve biztosan van hatása. Meghívtak egy beszélgetésre például a Tilos Rádió Vosztok című orosz tematikájú műsorba utána, ami végül is ennek az útnak köszönhetően történt meg.

A Koromgyerek című Faceook-oldaladon részben láthatók a friss munkáid, például pausz felhasználásával készült képek. Ez egy újabb sorozat (úgy értem, mint pl. az állatos)? Miért nyúltál ehhez az anyaghoz?

Igen, végül is sorozat lett belőle. Mondhatom, hogy véletlenül találtam rá erre a módszerre. A korábbi munkahelyemen rajzoltam üres perceimben egy zöld kutyát. Aztán elgondolkodtam, milyen lehet a csontváza. Épp a kezem ügyében volt egy tekercs sütőpapír, onnan már csak egy gondolat volt a fehér filc. Rárajzoltam, egymásra tettem, és működni kezdett egymáson a két felület.

Takács Máté: Mindenből olvasok
Takács Máté: Mindenből olvasok

Ez rengeteg kaput nyitott meg bennem, elkezdtem átsétálni rajtuk. Szép új helyekre keveredtem el, ahol meg rossz volt, onnan eljöttem. Volt például két kép, amit egyszerűen nem tudtam megvalósítani, különböző okokból. Mindkettő roppant misztikus. Az egyik egy tiltakozásképp önmagát felgyújtott szerzetest ábrázol, akit a távolból néznek szerzetestársai. Annak az üvege egyik napról a másikra kettérepedt. Ezt úgy értelmeztem, hogy egyszerűen nem lehet önmagát feláldozó embereket csak úgy kiállítani, mert művészkém úgy gondolja. Egy ilyen tettben elementáris erő van. A másik kép is hasonló sorsú volt, ott két személyes ismerősömet, egy lámát és egy másik embert örökítettem meg egy fotó után, amint a tanító épp áldott vizet önt a gyakorló tenyerébe. Majd különböző lényeket rajzoltam a pauszpapírra a fejükhöz. Az volt a munkacíme, hogy A látható és a láthatatlan lények. Végezetül beleírtam egy mondatot – amit negatívban kellett írnom, hiszen visszafordítva működik a pauszon – és kétszer rontottam el. Inkább hagytam.

Mellesleg sok ilyen típusú munkát csináltam, amiből most kiválogattunk nagyjából húsz képet. Ezeket, valamint pár új festményemet kiállítom áprilisban a Klauzál13 Galériában.

Az „elég sok ilyen típusú munka”, vagyis ahol pauszt használsz, kapcsolódik egymáshoz technikáján kívül másban is?

A méret is azonos, a tematika lazán kapcsolódik, ezzel a kettősséggel, eltűnéssel, áttűnéssel játszottam. Aztán sokszor szétszedtem a képet, átdolgoztam, vagy a fedő pauszt teljesen ignoráltam. Végül is azt gondolom, szorosan nem függnek össze, de lazán kapcsolódnak. Az ilyen kérdések megválaszolását inkább a művészettörténészek feladatának tartom. Nincs annyi távolság a munkáim és köztem, hogy ezt objektíven meg tudjam állapítani.

Ez egy új anyag, részben nyilván új szemlélet. A festményeidben is érzékelhető ebből valami vagy a két technikát egymástól függetlenül, másra használod?

1175433_10200628556971631_521660896_nLesz egy olyan munka, ami se nem festmény, se nem tárgy, maradjunk annyiban, hogy kép. Ott feltűnik a kisebb képeken alkalmazott átsejlés. A többi festmény már klasszikusabb, ám mégsem teljesen, visszaköszön a sejtelmesség. Inkább a téma az, ami összetartja az egész anyagot, az outsiderség, a kívülállás, valamint az eltűnés, mint olyan. Eltűnés egy családból, mondjuk a halál közbenjárásával, vagy eltűnés a művészeti közegből. Akár szó szerint, akár áttételesen.

Láthattunk egy kisplasztikát is a Fb-oldaladon. Gondolkodsz további térbeli alkotásokon vagy ez csupán egy kis kitérő volt?

Térbeli alkotást eddig is készítettem, bár nem számottevően. Kőből koponya, megfestve egy Phowa-lyukkal, például. De lesz a mostani kiállításon is hasonló jellegű mű, kettő is. Az a kitörő alak csak tanulmány, a lányomnak mutattam meg, hogyan kell szobrot alkotni. Csempefugából készült, mert az volt itthon, aztán az alak később felkerült az egyik festményemre is.

A megnyitóidról nem mondhatjuk, hogy szokványosak volnának (volt már „beszélő kutya” is), az áprilisin is számíthatunk valamilyen meglepetésre?

Igen, forgatok valamit a fejemben, egy kis performance van alakulóban, de többet nem szeretnék elárulni. Csak annyit: modellezem a szabadság mítoszát.

Takács Máté: Mit miért teszel, mit miért eszel

A kiállítás 2014. április 3-án, csütörtökön, 18.00 órakor nyílik a Klauzál 13 Galériában (Budapest, VII. Klauzál tér 13.) Megnyitja: Dr. Szeifert Judit művészettörténész.

Esemény és további részletek a Facebookon: Igazolt hiányzó – Takács Máté kiállítása.

Reklámok

Tedd hozzá a magadét! Csak az első kommentnél van moderáció, azután szabad a pálya:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s