Oldás és kötés – Ljudmila Ulickaja: Örökbecsű limlom

ulickajacovers_276165 (forrás: www.moly.hu)

Erős kötődésem a tárgyakhoz – életükhöz, lokális vonatkozásukhoz, születésükhöz és halálukhoz – ahhoz vezetett, hogy egy régi cipősdobozba bepakoltam mindent, amitől nehéz volt megválnom (…) És vagy harminc éven át hurcoltam magammal lakásról lakásra, amíg az egyik utolsó költözködés alkalmával, attól a vágytól vezérelve, hogy megszabadulok minden kacattól, ki nem dobtam ezeket a semmire sem való értékeket a szemétbe. Egy pillanatra úgy tűnt hogy megszabadultam a múltamtól, és nem szorongatja többé a torkomat. De szó sincs róla: ezekre a kihajított dolgokra – kivétel nélkül mindegyikre! – emlékszem.

Ljudmila Ulickaja: Örökbecsű limlom

Az ember, legyen fiatal vagy idős, valamilyen mértékben kötődik bizonyos dolgokhoz. Kötődések nélküli ember nincsen, ha nem tárgyakhoz kötődünk, akkor gondolatokhoz, eszmékhez, emberekhez, kapcsolatokhoz, illatokhoz, fényekhez – kinek mi a fontos, meghatározó, eligazodását segítő útjelző karó az életben.

ljudmila ulickaja (forrás: ulickaja.hu)Ljudmila Ulickaja a kortárs orosz irodalmi élet egyik meghatározó alakja, a Magvető Kiadónál most megjelent Örökbecsű limlom című interjú- és vallomáskötetében sorra veszi mindazokat a kötődési pontokat, melyek gyermekkorától mostanáig fontosak voltak és maradtak számára. Amolyan számadáskötet – gondoltam kicsit szomorúan a könyv elején; egy szép és teljes életet élő ember beszámolója – állapítottam meg a könyv végén.

Sok mindenről szólnak a kötetbe beválogatásra került interjúk, jegyzetek és levéltöredékek, de azt hiszem, leginkább Ljudmila Ulickajáról, az emberről. Igen, sokan ismerik a nevét, igen, írt jónéhány népszerű regényt, igen, barátai között számtalan képzőművészt, írót és gondolkodót találunk, de nem, ha van ebben a nőben igazán vonzó dolog, akkor azok nem a sikerei, hanem az embersége és a bölcsessége. Nem tudom pontosan, milyen módon kerültek összeválogatásra a könyvbe bekerült szövegek, de hogy nem a szerző népszerűsítése és eladhatóságának növelése volt a cél, az is biztos. Szóval nem egy celebkötet. Üdítő.

Miről is beszélget az interjúkészítőkön vagy egyszerűen csak a szövegein keresztül velünk, olvasókkal ez az idősödő orosz nő? Életének útjelző karói, mint sajátjaink, hol a megelégedettség kedves tisztásain, hol a kétségbeesés sivatagán, hol Isten és ember viszonyának derűs-zavaros vizein keresztül vezetnek el minket a véghez, a semmiben lakó mindenséghez, a megbékéléshez. Senkinek lenni, a mindenség apró részeként megnyugvást találni abban a gondolatban, hogy az ember számára megadatott időnek a halál ad értelmet, megbékélni az érkezés, a munka, a távozás csodájával –  ilyen igazi, tartalmas, gondolatokkal teli, példaként követendő ember életét állítja az olvasó elé az Örökbecsű limlom.

Ulickaja természetes és  bölcs belenyugvással beszél és ír a születés, az élet és a halál pillanatairól, betegségéről, munkájáról, Istenbe vetett hitéről, családjáról, szeretteiről, szerelmeiről, az írás nehézségeiről és szépségeiről, ugyanakkor kevésbé bölcs belenyugvással (ezért hihetően és emberien) ír és beszél a mai orosz társadalomban megtapasztalható visszásságokról, a korrupcióról, az állam és a politikusok felelősségéről, az elesettek helyzetéről. Szerencsére, mert az Örökbecsű limlom minden belátásával, belenyugvásával, majdhogynem  taoista bölcsességével együtt sem emlékeztet a ma oly népszerű, élettelen közhelyekkel teletűzdelt bölcselkedő könyvekre.

… az irodalom sem más, mint az ember és a világ közötti kapcsolat művészi megértése. Hogy úgy mondjam, munkafázisban. Éppen ezzel foglalatoskodik az író, még azokban az esetekben is, amikor úgy tesz, mintha csak a nyájas olvasóközönséget szórakoztatná.

50. oldal

Ha ma önéletrajzi jellegű kötetet kellene adnom egy fiatal író kezébe, talán ez a könyv lenne az, függetlenül attól, ki mennyire kedveli az írónő regényeit. Őszinte, derűs, olykor kicsit zsörtölődő, máskor egészen elvont, istenkereső mondatai utat mutathatnak és vigasszal tölthetnek el minden gondolkodó, olvasó vagy éppen író embert.

Reklámok

Oldás és kötés – Ljudmila Ulickaja: Örökbecsű limlom” bejegyzéshez ozzászólás

  1. “… az irodalom sem más, mint az ember és a világ közötti kapcsolat művészi megértése.” Igy gondolom én is (bár ennek semmi jelentősége az égvilagon…)

    Kedvelés

    1. De jó is lenne! Hinni valamiben… (itt semmi természetfeletti lényre nem céloztam!) Pl. abban, hogy fontos néhány embernek, amit csinálunk. Hogy elgondolkodnak, esetleg boldogok lesznek tőle, hacsak egy pillanatra is… Ekkor talán megérinti az ember ujja hegyével az egyetemest is.

      Kedvelés

Tedd hozzá a magadét! Csak az első kommentnél van moderáció, azután szabad a pálya:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s