Bächer Iván emlékolvasás – Sima vizes fröccs

bacher3

bacher

bacher2(fotók: Németh Kriszta)

 

Advertisements

Bächer Iván emlékolvasás – Sima vizes fröccs” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Disznóölés B.I.
    In memoriam B.I.

    Disznóvágás

    A kivégzések mindig hajnalban vannak! – futott át Galagonya agyán a gondolat,
    mikor a hideg szélben Karcsiék háza, a disznóölés színhelye felé lépdelt.
    Az hitte, túl korán érkezik, de az udvar már úgy ki van világítva, mintha filmet forgatnának. Karcsi már lesöpörte a párcentis hóréteget az udvari betonról. A küszöbön állva mosolyog Galagonyára, kezében pálinkásüveg.
    – Azt hittem, egyedül kell meginnom az indító féldecit! – morogja deres bajsza alatt vidáman. – Nem gondoltam, hogy egy városi is fel tud kelni időben… gyere, töltök!
    A vastagfalú stampedlik széléhez alig hallhatóan koccan oda az üveg, a tapasztalt háziasszony mégis azonnal elhúzza belül az üveges konyhaajtón a firhangot. Felemelt keze üdvözlés, de egyfajta jelzés is élete párjának, hogy „ jó lesz vigyázni a papramorgóval!” Karcsi jámboran vissza is teszi az üveget a kredencen levő tálcára, ahol egy gyors pillantás mindig felmérheti a sárgás folyadék fogyatkozó szintjét. Mert szép dolog a vendégszeretet, de itt most munkáról van szó és hosszú még a nap! Ám Karcsi sem a hímzett falvédőről lépett le annak idején!
    – Gyere, hozzuk elő a nagyasztalt! – kiált harsányan, de közben egy kézmozdulattal a farakáshoz invitálja vendégét, ahol rejtekhelyen várakozik a gazda külön ellátmánya.
    – Birspálesz, ötéves! – suttogja áhítattal Karcsi és vattakabátja zsebéből elővarázsol két másik stampót. – A plébános úr főzete!
    A pálinka príma! Forró füstként marja végig a férfiak nyelőcsövét, bidva erős, ám érett, finom utóízt hagy a szájban. Veri a helyi átlagot, nem beszélve a „bolti pancsokról”, ahogy a faluban a palackozott italokat megvető szóhasználattal emlegetik. Miután az üveg visszakerült helyére, a két férfi erőre kapva, hangos nyögések közepette kivonszolja a fészerből a bádoggal burkolt faasztalt, amin a böllér fog trancsírozni. Karcsi aggódik. Jóembere eltörte a lábát síelés közben és maga helyett az unokaöccsét ajánlotta be.
    – Síelés! – mordul Karcsi és ha valaki nem sejtené, mi a véleménye a havas lejtőkön való csúszkálókról, hát a megvető hangsúlyon kívül egy jókora sercintés már biztosan eligazítja a gazda véleményét illetően. De már zörren is a kiskapu zárja, jönnek a többiek! Karcsi a konyha felé irányítja őket.
    – Majd a Teri intézi a dolgokat! – mondja és egy fejmozdulattal mutat a farakás felé, de Galagonya elutasítja az újabb kínálást.
    – Inkább hozzuk ki a darálót! – mondja. A jókora, kegyetlen nehéz öntöttvas daráló a fészerben várakozik. A gazda nagyapja hozta Németországból, mikor amerikás magyarként hazatért végre családot alapítani. A masszív szerkezet azóta is hűen szolgál, se szeri, se száma a néhai sertéseknek, melyek darabjai a segítségével lényegültek át kolbásszá vagy káposzta töltelékké.
    Nyílik az ajtó, a többiek az ólhoz tódulnak, ahol a két sertés rosszat sejtve várakozik. De a háziasszony ismerős alakja megnyugtatja őket és Zsuzsi, a nagyobb koca hagyja magát a lebetonozott, tisztára sepert ölőhelyre terelni. A böllér előveszi az újmódi szerkezetet a magával hozott rekvizítumok közül. Barkácsolt eszköz ez, ki tudja, melyik praktikus eszű parasztzsenink találmánya. Acélból esztergált csőféle, aminek öblébe belefér a vadászoktól szerzett puskatöltény. A böllér intésére a férfiak körülveszik a disznót és egy intésre le is döntik a lábáról. Aztán a böllér a megfelelő helyhez illeszti a „lövőt” és elsüti. Mindenki megkönnyebbül, az állat nem szenved sokáig, néhány rángás után lelke eltávozik a sertésmennyországba, ahol remélhetőleg ugyanolyan gondos törődéssel várja egy égi háziasszony, mint itt ez a földi, aki lopva kitöröl egy könnycseppet a szeme sarkából Zsuzsi emlékére.
    Galagonya azon kapja magát, hogy egy zománcozott tállal a kezében a disznó mellett guggol és megbűvölten lesi, ahogy az állat gőzölgő, habos vére a tálba folyik. Rosszul is lesz a terjengő vérszagtól, de erőt vesz magán, hiszen a férfiasság egyfajta próbája ez. Mire a vér kifolyt, már vidáman viszi a tálat a konyhába, felajánlva Terinek, hogy segít a hagyományos sülthagymás vér elkészítésében. Magában örül, hiszen így igazoltan marad ki a zsigerelésből, ami nem szép látvány. Szerencsére, mire kisül a vér, odakinn a fürge kezek eltakarítják szem elől a duzzadó kék béltömeget, és már javában folyik a pörzsölés is.
    A férfiak falatoznak, előkerül egy demizson házibor, koccintgatnak. Hiszen ünnep ez, a maga véres mivoltában, lezárása egy temérdek munkával, aggodalommal járó időszaknak. Közben, mint lenni szokott, hátul a kerticsapnál az asszonyok végzik a munka nehezét, mossák, tisztítják a beleket. Ugyan már régen meghonosodott a műbél használata, de Karcsiék ragaszkodnak a régi módihoz. A böllér siet, még lesz egy vágása. Örül, hogy a másik kocához csak szerdán kell visszajönnie, mert a megrendelők, egy városi házaspár akkor tudnak lejönni a bérbe hízlalt jószág földi maradványaiért. Karcsi aggódva figyeli a kötényes fiatalember mozdulatait, de megnyugszik, mert minden rendben megy. A fiú pontosan kívánsága szerint bontja, trancsírozza az állatot és minden darabot a megfelelő helyre pakol, így utólag nem veszítenek időt. Karcsi beáll az aprómunka elvégzésére. Borotvaéles késével gyakorlottan vagdossa a húst méretre. Egy rész a szokásos orjalevesbe kerül, kell a toros káposztára is gondolni, a többiből kolbászhús lesz. Galagonyát ennek a darálására fogták be. Jól boldogul a tekintélyes szerkezettel, melybe az ügyes szász mesterek annak idején valami munkát segítő áttételt is beleépítettek, így nem is olyan nagy fáradság a darálás. Karcsi nem bízza a kolbászhús bekeverését a böllérre. Megvan neki régóta a hagyomány és tapasztalat által szentesített saját receptúrája, melytől soha nem tér el. Többféle ízesítésű kolbászt készít, anélkül, hogy fogalma lenne arról, hogy a különféle ízek kavalkádja hányféle sorsú, fajú paraszti ős összefonódott múltját jelképezi.
    Erről csak Galagonya tűnődik magában, míg lassan begörcsölő karjával kitartóan tekeri a húsdaráló kerekét.

    Kedvelés

Tedd hozzá a magadét! Csak az első kommentnél van moderáció, azután szabad a pálya:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s