Jönnek a „darkok”: november 29-én 25/4 elnevezéssel underground zeneszeánszra kerül sor a fővárosi Showbarlangban. A különleges eseményen az 1990-es évektől különféle formációkban együttmuzsikáló zenészbaráti társaság „lépteti a lelkeket a lajtorján”.
Jubileumi, múltba tekintő aktuális koncertre kerül sor 2013. november 29-én (pénteken) 20 órától a fővárosi Showbarlangban (1095 Budapest, IX. kerület, Soroksári út 58.). A 25/4 nevű különleges zenei rendezvény az 1988-tól, azaz huszonöt esztendeje többféle felállásban közösen muzsikáló zenészek összegző előadása, mi történt az eltelt negyedszázad alatt.
A Hricsovinyi Tamás basszusgitáros kezdeményezésére és szervezésében létrejött évfordulós „underground-ünnep” búcsúkoncertezés helyett a – velük együtt érő – közönség bevonásával történő olyan közös emlékezés, amely megmutatja a jövő lehetséges útjait is. Az esten fellépő együttesek összekötő kapcsa a mindegyik formációban basszusgitáros személye.
A keményebb és lágyabb lélekhúr-pengetésben közreműködik a hajdan-volt „grunge-os–pszichedelikus–darkos” formációt újjáélesztő A Kert „revival” – Dömötör Balázs, ének; Horváth Attila, gitár; Hidasi Barna, billentyű; Dombó Szabolcs, dob és Hricsovinyi Tamás, basszusgitár.
Fellép a folkos rockot játszó Madrass együttes: Angyal Dorka, ének; Kövi Lóránt, ének; Horváth Attila, gitár; Temesvári Bence, hegedű és ének; Dombó Szabolcs dob; Hricsovinyi Tamás, basszusgitár.
Szintén koncertet ad az eredeti felállású Nulladik Változat, a Nulladik Változat „origin” – Fenes Tibor, ének, gitár; Szabó Attila, gitár, ének; Puskás Tibor, dob; Hricsovinyi Tamás basszusgitár. Illetve a Nulladik Változat „tribute” elnevezésű sajátos alkalmi „emlékzenekar”, azok közreműködésével, akik az idők folyamán valamilyen formában kapcsolódtak az együtteshez (Kövi Lóránt, ének; Horváth Attila, gitár; Szuhaj Péter, gitár; Dombó Szabolcs, dob; basszusgitáron Hricsovinyi Tamás kísér).
Így a 25. esztendős évforduló négy zenekar underground körökben jól ismert számainak megszólaltatásával kerül megünneplésre – innen az est elnevezése: 25/4.
A hajdani, kultikus klubkoncert-hangulatokat megidéző – Almássy tér, Banán, Bahnhof, Benczúr, Budakeszi Művelődési Ház, Budavári Labirintus, E-Klub, Enyhe Fintor, FMK, Molothow Liget, Pe-Csa, Picasso Point, Ráday, Wigwam, Riff-Röff, Tataya, Tilos az Á, V. M. H., Vadorzó Klub, Viking stb. – underground szeánszon további meglepetés zenészvendégekre, fellépőkre számíthat a nagyérdemű. A 25/4-en belépődíj nincs, gyermekek a felét fizetik, a bejáratnál elhelyezett „becsületkasszához” történő hozzájárulással ki-ki szimpátiája és lehetőségei szerint segítheti kedvencei további működését.
Biztosak vagyunk benne, nemcsak a megemberesedett (pocakos) apákká és felnőtt-gyermekes anyákká vált egykori koncertlátogatók, hanem a fiatalabb srácok is megtalálják a maguknak valót, hiszen a leányok és legények a színpadon „gyógyítják a sebeket” (Madrass), és újra csak világossá teszik, hogy „…a Szent Grál hasonló a kereséshez” (Nulladik Változat). Mi ott leszünk, és élménybeszámolunk.
25/4 – Háttér-információk
Negyedszázad folyamatos jelenlét az undergroundban ritka
A 25/4 főszervezőjével, Hricsovinyi Tamás basszusgitárossal beszélgettünk – többek között – az underground-siker mibenlétéről és a valaha készült leggyilkosabb népdalfeldolgozásról.
A 25/4 egy „születésnapi” est, egy negyedszázados zenei pályafutásról ad számot az a négy együttes/formáció, amikben játszottál, vagy: közöd volt hozzájuk. Olyasmi rendezvényre gondoljunk, mint amiket a valamilyen jubileumukat ünneplő zenekarok manapság tartanak?
H. T.: Abban az értelemben, hogy az elmúlt 25 évre tekint vissza az ez idő alatt közösen megalkotott dalokkal, teljesen hagyományos jubileumi koncert. Abban sem lóg ki a sorból, hogy azok az emberek zenélnek az esten, akik ebben az időszakban valameddig együtt zenéltek. Talán abban nem szokványos, hogy az underground színben nem nagyon szoktak eljutni idáig az előadók. Általában sokkal hamarabb abbahagyják az idetartozók a zenélést, mintsem megérjék a 25 évet.
Te vagy a 25/4 főszervezője. Macerás volt összehozni a volt zenésztársakat?
H. T.: Igen és nem. A legtöbb résztvevő nagyon szívesen vállalta a fellépést. Az bizonyult inkább nehezebbnek, hogy ennyi embernek kellett alkalmas próbaidőpontokat találjunk.
Milyen a viszony köztetek?
H. T.: Változó, hiszen voltak, akikkel folyamatosan kapcsolatban álltunk (például ma is egy zenekarban zenélünk), másokat meg egy picit keresgélni kellett, mert ritkábban beszéltünk az évek során. De szerintem mindenkivel normális a kapcsolat. Ha nem így lenne, akkor valószínűleg nem állt volna össze a produkció.
Töller Andrást, a Nulladik Változat mostani basszusgitárosát hiányolom. Nem fér meg két basszeros egy csárdában?
H. T.: Ennek röviden annyi a magyarázata, hogy ez a rendezvény körém szerveződött. Azokat kerestem meg, akikkel együtt zenéltem. Bandival meg (mivel egyfajta hangszeren játszunk) sohasem voltunk egy zenekarban. De alkotó tagja a rendezvénynek, ő készítette a koncert flájerét.
Tinédzserként kezdtetek muzsikálni, ma már a negyven-pluszos korosztályhoz tartoztok. Család, munka – a napi taposómalom, alig nyílik lehetőség mellette bármire. Egyrészt: a Madrass és a Nulladik Változat koncertekre járókat nézve veletek korosodott-e a közönség, vagy „ifjú szívekben éltek”? Másrészt: egyáltalán kikre számítasz, hogy ott lesznek a szeánszon? Az egykori, „megemberesedett” hívek, vagy a mostani, új, fiatal rajongók?
H. T.: Ezt majd meglátjuk a koncerten. Remélem, mindegyik korosztályból jönnek. A Nulladik Változat koncertjein váltotta magát vagy három nemzedék. A Madrass-ra, úgy látom, eléggé különféle korú és hátterű emberek kíváncsiak. Egyelőre részint persze ismerősök és azok, akik a tagok eddigi produkcióira is nyitottak voltak. Az internet visszajelzései viszont teljesen vegyesek ebből a szempontból. Időnként olyan hallgatók is előkerülnek, akiknél teljesen tanácstalan vagyok, honnan hallottak rólunk.
A Kert, a Nulladik Változat és a Madrass is szubkulturális zenét képvisel. Van-e átfedés a közönség között, tudják-e, hogy „közötök van” egymáshoz?
Erre hagyományosan az a válasz Magyarországon: nem vagyunk olyan sokan, hogy ne ismernénk egymást.
Nyilván egy underground szubkultúrában mozgó zenészt nem a megélhetés, nem a pénz motivál, itt más útjai vannak az érvényesülésnek, mint a tehetségkutató műsorokban való szereplés, hanem, talán, a megnyilvánulás örömre. Szerinted?
Ezen utoljára nagyjából 20 éve gondolkodtam el. Ma azt gondolom, örülök, hogy nem ebből kell megélnem. Nyilván kicsit irigylem azokat, akik a saját zenéiket játszva érték el az érvényesülést anyagi és erkölcsi értelemben, de végtelenül sajnálom azokat, akik erkölcsi értelemben kénytelenek feladni mindent az anyagi érvényesülés miatt.
Egy időben Budapesten és vidéken is sorra nyíltak a zenés klubok, amik fellépési lehetőségeket biztosítottak. Szinte minden közepesebb méretű városban, annál nagyobban meg pláne működött egy ilyen. Aztán sorra megszűntek, alig maradt néhány. Most mi a helyzet? A party-kultúra mellett nyílik-e lehetőség klubokban koncertezni?
H. T.: Nem tartozunk a sokat koncertező zenekarok közé. Olyan életkorban vagyunk, amikor az ember már nem érzi feltétlenül szükségesnek, hogy hetente színpadra álljon bárhol és bármilyen körülmények közepette. Ebből adódóan, hogy milyen a jelenlegi koncertezési lehetőség, nem is tudom megmondani (vagy nem biztos, hogy a véleményem adekvát). Azt látom, hogy van néhány hely, ahova járnak a fiatalok, mert az a trendi. A többi helyre meg nem járnak, mert azok meg nem trendik. És a trendi helyek, az internet meg a tévéműsorok pedig ellehetetlenítik a zenélést és a zenehallgatást sokak számára. A koncertezés meg jóval nehezebb egy mai fiatal zenekar számára, mint nekünk volt a kilencvenes évek elején.
Emlékszel arra, mi volt az a momentum, ami miatt zenélni kezdtél? Miért a basszusgitárra esett a választásod?
H. T.: Zenei általánosba jártam. Nyolcéves koromtól 14 éves koromig hegedültem, de aztán azt abbahagytam fiatalkori dacból. 18 évesen talán ösztönből kezdtem el pont basszusgitározni, valahogy mindig erre figyeltem a legjobban akkoriban a koncerteken. Tetszett a basszusgitár zenekart összetartó ereje és mély hangja! Gimnázium utolsó évében már tervezgettem a zenekar-alapítást, úgy, hogy akkor még nem is tudtam gitározni. Aztán Ercsiben, a laktanyában együtt katonáskodtunk Fenes Tibivel és Puskinnal (Puskás Tiborral), meg még két másik sráccal (Gavodi Zoli, Gönczi Peti), és mit tesz Isten, pont egy basszusgitáros hiányzott nekik egy induló zenekarhoz. Én ott, a laktanyában tanultam meg a basszusgitár alapjait, gyakorlatilag két fellépés között.
Zenei utadon a Nulladikot a Madrass követte. Hogyan jellemeznéd az együttesed?
A Madrass zeneileg egy olyan produkció, amilyenben én régóta szerettem volna részt venni. Komplex zenei élmény, amiben azok a stílusok keverednek, melyek számomra nagyon kedvesek. Hangzásában és dinamikájában alapvetően rock, ritmikailag összetett, erős a folkhatás, és a zene „tetején” kellemes fűszerként jelenik meg a váltott férfi és női ének, valamint a szóló szerepet játszó hegedű. Röviden: jól érzem magam benne.
Két éve jelent meg a Madrass Vihar után című debütáló albuma. Készül-e folytatás?
Igen, nagyjából egy hónapja vettünk fel egy főként népdalfeldolgozásokat tartalmazó négyszámos EP-t. Remélem, a közeljövőben elkészül a keverés, és utána meg is tudjuk jelentetni. Annyi bizonyos, hogy Hulljatok levelek lesz a címe, és a címadó dal talán a leggyilkosabb feldolgozás, amit ismerek ezzel a népdallal kapcsolatban.
Mekkora érdeklődést remélsz a 25/4 kapcsán?
Nézőszámot nyilván nem tudok, és nem is akarok mondani. Bízom benne, hogy sokan jönnek, és akik ott lesznek, egy különleges koncertet látnak-hallanak, amin a zenészek is jól érzik magukat.
Az eredeti zenekarok
A Kert
A Kert alapzenekara az 1998 nyarán alakult formáció, a Daily Krónika volt. Több cserét követően nagyjából 1994-re alakult meg a Daily alapjain a (talán leginkább) grunge-os–pszichedelikus–darkos rockzenét játszó A Kert.
Tagjai: Artner Gábor basszusgitár, kisegítőként, majd állandó tagként: Hricsovinyi Tamás basszus; Bob Zoltán, ének, kisegítőként, majd állandó tagként: Dömötör Balázs, ének; Horváth Attila, gitár, kisegítőként: Szuhaj Péter, gitár; Hidasi Barnabás, billentyűsök (1995-től).
A Kert „kényes posztjának” az ütős szekció bizonyult, ahol a kezdetek óta számos változás történt, jelenleg „állandó segítőként” Dombó Szabolcs dobol. A legválságosabb időszakukban az akkori Nulladik Változat ritmusszekciója tartotta a lelket a csapatban, ami később ahhoz vezetett, hogy A Kert mostani felállásának állandó résztvevője Dombó és Hricsovinyi. Eredeti és érdekes zenéjükre elmondható, némiképp a The Cure adott hozzá ihletet, érezhető a U2 hatása is, és akad benne Dead Can Dance– és dark-érzés.
Klubkoncertek, fesztiválfellépések (Sziget, Volt, Fesztergom stb.) mellett turnék és elő-zenekari játék (Kispál és Borz, Edda stb.), illetve stúdiófelvételek jelzik A Kert kacskaringós útját. 1997 augusztusában a frontember Bob Zoltán átmeneti „eltűnése” (Nyugatra költözése), majd felbukkanása után 2002-től újult erővel láttak a közös munkának, elkezdődtek a próbák, lassan kialakult egy új zenei anyag, ami egyrészt a 2001-ben már meglévő dalokból, illetve vadonatújakból állt. 2003 elejére egy teljesen új zenekar jött létre. Mindennek egy végtelenül szomorú esemény vetett végett: 2004. december 14-én Bob Zoltán elhunyt.
A Kert-albumok
- La voce della luna (1994)
- Out of Eden I. (1996)
- Out of Eden II. (2000)
A Kert: Szép remények
Madrass
A Madrass zenekar 2007 őszén alakult Budapesten. Az akkori felállás szerint Barkó Boglárka (ének), Dombó Szabolcs (dob), Dömötör Balázs (ének), Horváth Attila (gitár), Hricsovinyi Tamás (basszusgitár) és Temesvári Bence (hegedű) voltak a tagjai. 2009-ben Kövi Lóránt lett az énekes. 2010-ben Barkó Bogi nem tudta vállalni a további tagságot, helyére 2011 júniusában találtak megfelelő utódot Angyal Dorka személyében.
A zenekar érdemi tevékenysége 2009-ben, Lóránt csatlakozásával kezdődött. Új dalok születtek, sor került az első koncertekre, amiket 2010 és 2011 folyamán stúdiófelvételek követtek. Elkészült az első album, a 2011 őszén megjelent Vihar után. A lemez megjelenését koncertek kísérték Budapest klubjaiban.
A formáció tagjai korábban sem voltak egymásnak ismeretlenek, hiszen többek már muzsikáltak együtt: a tagok nagy része „összefutott” A Kert, a Nulladik Változat vagy a Flop zenekar tagjaként. A Madrass zenészei egyébként is jelentős zenekari múlttal rendelkeznek. Horváth Attila többek között gitározott a Flopban és A Kertben, illetőleg gitár- és erősítő-szakértőként több jelentős koncerten és fesztiválon vett részt (Sziget, Summer Rock Festival). Hricsovinyi Tamás tizennyolc évig a magyar underground zenekarok egyikét, a Nulladik Változatot erősítette, de közreműködött A Kert-ben is. Dombó Szabolcs szintén több bandában zenélt már (Nulladik Változat, Ekonomi). Temesvári Bence, a Madrass talán legsokoldalúbb tagja hegedűsként zenél a Mind1 és a Holdudvar együttesekben, énekes-gitárosként George Harrisont alakította a The Beaters nevű Beatles-tribute bandában. Kövi Lóránt legfontosabb zenekara a már említett Flop volt, de az időszakonként működő Duhastrechtmanuela (Pearl Jam és Alice in Chains tribute) frontembereként szintúgy ismert. Dorka, a legfrissebb tag pedig a szegedi Jeffo’s Dreamben énekelt korábban.
Az együttes zenei stílusa nehezen meghatározható. Zenéjük leginkább a folk-rockhoz sorolható, de ezen semmiképp se népdalokat vagy népies műdalokat elektromos hangszereken előadó zenekart értsünk. A banda megszólalásában a rock-zenekarokat idézi, ám a számok szerkezetei, az elektromos hegedű szerepe és sokoldalú használata vagy akárcsak a ritmusok ennél jóval sokszínűbbek. Különlegességként egy-egy dalban feltűnik a szitár és az elektromos gitár sajátos keverékének tekinthető húros hangszer. A keményebb alapokra építkezik az általában szóló szerepet betöltő hegedű. A két főénekes és az intenzív többszólamú vokál kiemelt részét képezik a Madrass zenéjének. A dalok szövege részint a lélek szabad kalandozásaihoz, részint a test földhöz kötött valóságához kapcsolódnak.
A Madrass jelenlegi tagjai: Angyal Dorka, ének; Dombó Szabolcs, dob; Horváth Attila, gitár, szitár-gitár; Hricsovinyi Tamás, basszusgitár; Kövi Lóránt, ének és Temesvári Bence, hegedű, gitár, ének. 2013 őszétől készül a zenekar új EP-je Hulljatok levelek címmel.
Madrass-album:
- Vihar után (2011)
Madrass: When The Tempest Wanes
Nulladik Változat
A Nulladik Változat 1989-ben trióként alakult – Fenes Tibor ének, gitár; Hricsoviny Tamás, basszusgitár és Puskás Tibor dob –, majd Szabó Attila (gitár, ének) társulásával kvartettre bővült. Az együttes a magyar alternatív zenei színtér régóta meghatározó – ha úgy tetszik: alap – formációja.
Kalandos zenei útjukon a rock-kiindulású kompozícióik new wave, dark és európai népzenei elemekkel bővültek. Az első időkben a nagyokkal (VHK, Sziámi, Kispál és a Borz stb.) együtt fellépő banda hamar kidugta fejét az underground világából, megteremtve ezzel a saját kifejezési módját, a „nulladik változatos rockot”. Folyamatos kis- és nagyklub-koncertjeik mellett minden jelentősebb hazai rockzenés fesztiválon felléptek és fellépnek. Eddig tizenegy hanghordozójuk látott napvilágot, legutóbb a Darker 2013.
Jelenlegi Nulladik Változat-felállás:
- Fenes Tibor, ének, gitár
- Töller András, basszusgitár
- Gitározik: Krasznahorkai László
- Dobol: Tonka Zoltán (TZ, Moszkvics zenekar)
Korábbi Nulladik-tagok:
- Dombó Szabolcs, dob és ütőhangszerek (1999-2007)
- Hricsovinyi Tamás, basszusgitár (1989-2007)
- Puskás Tibor, dob (1989-1999)
- Schneider Beáta, dob (2008-2010)
- Timár Rita, dob (2007-2008)
- Szabó Attila, gitár és ének (1991-1995)
- Szuhaj Péter, gitár (1994-2009)
Nulladik Változat-hanghordozók:
- Nulladik Változat (1992, MC)
- A bolyongás évei (1993, MC)
- Metropolisz-tánc (1994, MC)
- Négy (1996, MC)
- Élő – koncert- és kiadatlan felvételek (1997, MC)
- Csendkapu (1998, MC)
- Játékok könyve (1999, CD)
- Murmuc (2000, MC és CD)
- Kezdődő kép – videó-klipek és koncertfelvételek (2004, VHS)
- Retro (2005, CD)
- Darker 2013 (2013, CD)
Nulladik Változat: Betty Bársonykék
GITTEGYLET 