Detroiti alkony a visszapillantóban (2.)

Négy évtizedet átölelő szubjektív válogatás a legszebb amerikai autókból. Második rész: az 1950-es évek.

Az 1950-es években egymást érik a kultuszok, válságok, nagy történelmi pillanatok, tele van feszültséggel, drámával, koreai háború, atomkorszak, hidegháború, meghal Sztálin, jön Hruscsov, Fidel Kubában, nálunk Rákosi, forradalom, bukás, Kádár, Gózon Gyula, Latyi(k), Darvas Iván, Tolnay Klári, Gobbi Hilda, eközben Amerikában Eisenhower, Nixon, Martin Luther King, Marilyn Monroe a Playboy címlapján, James Dean, Elvis, első McDonald’s, első Disneyland – csak hogy betűzzek pár emlékeztető cetlit a napellenzőbe. Az évtized amerikai autói pedig ezalatt csodás evolúción mennek keresztül. Nagy modellek kezdik meg több tízéves pályafutásukat, és előrevetítik a 60-as, 70-es évek már-már ésszerűtlenségig túlzó kreatúráit (amiket persze imádni fogunk).

Az 50-es évtized első évei nem hoztak hirtelen nagy változást, a legtöbb modell még erősen hasonlított a 40-esek csodáihoz. Igaz, ugyan, hogy a 25 éves Chrysler – éppen 1950-ben – kijött egy szép Imperiallal, amit a Cadillac, a Packard és a Lincoln hasonló autóinak versenytársául szánt, de nem alakított (rajta) nagyot.

Régimódi osztott első szélvédő, egy soros, 8 hengeres motor (5300 cm, 135 LE), de volt benne elektromos ablakemelő, félautomata sebváltó, a Crown verzióban széria volt az első tárcsafék (! az autóiparban először), és kimagaslóan jó biztonsági mutatókkal rendelkezett. Amiért említem, annak egyik oka, hogy nem lehet meg amerikai autós körkép a Chrysler Imperial sorozat nélkül (meg még sok más nélkül, amit mégis ki fogok hagyni), a másik, hogy filmes szempontból is érdekes: ez képezte az alapját az MGM-nél az ’50-es években használt mozgó kameraautóknak.

Szintén nem maradhat említés nélkül a hatalmas karriert befutó, 1953-ban induló Chevrolet Corvette sorozat (már csak azért sem, mert a következő részben is felbukkan, a legendás Sting Ray változattal). Az európai sportautók mintájára készült, pontosabban külsőleg igyekezett rájuk hasonlítani, de korabeli kritikák szerint inkább parodisztikusra sikerült, főleg ami a működőképességét illeti.

Ez itt az 1954-es ‘Vette, máig népszerű a gyűjtők körében:

Érdekessége az üvegszálas műanyag karosszéria (az alváz persze acél), amit 46 különböző részből állítottak össze. A lehajtható tető egy külön kis fedél alá csukódott, és a krémszínű modell piros belsővel is kapható volt, amitől az egész kocsi olyan, mint valami nyílt erotikus felhívás. Izgalmas, na.

Az apró részletekre a sorozat végén még külön tervezek kitérni, de nem állom meg, hogy meg ne megmutassam ezt a belsőt:

Candy girl, nem? 🙂 A 3900 cm3-es motor 150LE-t tudott, mindössze 172 km/h volt a végsebessége, százra 8-12 mp alatt gyorsult – megértjük a kritikus hangokat.

1956 – Continental Mark II, a Ford luxusautója. Egy drága és szép, de nagyot bukott modellről beszélünk, annak híres (40-es évekbeli) Lincoln Continentalnak utódja, amelynek gyártását a második világháború szakította félbe (aztán majd újra gyártják). Leginkább azért említem itt, mert a híresen Cadillac-párti Elvis is birtokolt egyet, sőt Jayne Mansfield is járt ilyennel, valamint végre egy V8-as motor (6000 cm3, 300 LE).

Jellegzetessége a hátsó csomagtartó fedelének íve, amely egy pótkereket rejtett az 56-58-as modellekben, később azonban már csak látványelemként funkcionált. Nem csoda, hogy megtartották, igen egyedi:

Ingyenes extra volt a színezett (türkiz) üveg, alapfelszerelés az automata rádió, 4 pozíciós elektromos ülés, dupla fűtés és az olvasólámpa. Ára azonban 10.000 dollár körül mozgott, emiatt nem lett igazán népszerű, valóban inkább csak a sztárok engedhették meg maguknak.

És ezzel meg is kezdtük csodálatos utazásunkat az óriáscirkálók, és fecskefarkak világában. Kihagyhatatlan a Chevrolet megint, mindegyik Bel Airje tipikusan gyönyörű csatahajó.

1957-ben megépítették ezt a maga idejében szupergyorsnak számító Bel Airt, ami csak úgy sugározza az erőt:

Az első tömegpiacra gyártott üzemanyag-befecskendezős motor került bele, választható 4300 vagy 4600 cm3-es, V8-as, 162-283 LE. Az előző évben bevezetett újítást, hogy a bal hátsó lámpa egyben tanksapka is, itt is megtartották.

Ugyanez kombiban a Bel Air Nomad, szintén ’57-ből:

Feketében talán nem tűnik tipikus családi autónak, de én ma is szívesen csatangolnék ezzel.

Maradjunk még ugyanennél az évnél, ismét egy kihagyhatatlan klasszikus, Chrysler New Yorker, 1957:

Ezt a vasat egy 6400 cm3-es. V8-as cipeli, 325 LE-vel. Olyan cuccok voltak benne alapfelszereltségként, mint a Hi-Fi lemezjátszó (kis bakelit), rádió, hátsó hangszórók, Instant Air rendszerű fűtés, légkondi, kézifékre figyelmeztető rendszer (ne felejtsd behúzva), elektromos ablakemelő, 6 pozíciós elektromos ülés.

Kétség kívül a türkiz remekül áll a kocsinak, az oldalán végigfutó ék alakú fehér díszítés fokozza a száguldás-üzenetet. A fenti kép ugyan festett reklám, de itt a fotón jól látszik, hogy nem kell ezt az autót sminkelni:

Sajnos rozsdásodási hajlama miatt nem lett népszerű, de tény, hogy az egyik legszebb darab a Chryslertől.

Jöjjön, aminek jönnie kell…

Kihagyhatatlan, szinte szó szerint megkerülhetetlen (átugrani könnyebb), és alighanem utálhatatlan a legfecskefarkasabb, legeszeveszettebb Caddy, amelyet tulajdonosai rajongva szerettek már a maga idejében, az 1959-es Cadillac Eldorado:

6400 cm3-es V8-as hajtotta, 323-345 LE-re volt képes, és olyanok voltak benne alapként, mint szervókormány és fék, elektromos ablak, két fokozatú ablaktörlő, és 55 dolcsi felárért maga az űrkorszak: Autronic Eye rendszerű automatikus fényszórókapcsoló, ami a szembe jövők világítását érzékelve levette a reflektort. Ejha.

Egy szolidabb rózsaszín változat hátulról:

A legjobb felszereltséggel az ára már egy jobb házéval vetekedett, ennek ellenére hirtelen népszerűvé vált, aztán nemsokára cikivé, de nem túlzok, ha azt mondom, hogy a legtöbb embernek ez a modell jut eszébe, ha klasszikus amerikai autókról van szó – emiatt ma is nagyon sokan rajonganak érte, egy-egy szép példányért komoly összeget hajlandóak kifizetni. Hát igen, ez egy ikon.

Bónuszként a végén álljon még itt két kultikussá vált járgány:

Ford Fairlane 500 Skyliner – 1959

(18+! káromkodásgyűjtemény a filmből)

És Stephen King Christine-je, a szintén 1959-es, szépséges Plymouth Fury:

Kattintós:

Tarts velünk a Facebookon! »