„Már nagyon sokat tettünk, de egyszer majd gondolkodnunk is kell” – Kis szubjektív Che Guevaráról

Óriásit tévedtek azok a bolíviai hadseregben szolgáló katonák, illetve az utasításokat adó feletteseik, akik 1967. október 9-én, Che kivégzése után abban bíztak, hogy mindkét kezének levágásával és a halotti maszk elkészítésével megfosztják minden jelentőségétől, teljesen és örökre elpusztítják, törlik a jelenből és az emlékezetből.

Ernesto Rafael Guevara de la Serna életében minden adott volt a legendává váláshoz, az erőszakos halál pedig végleg megerősítette a piedesztálon.

Che és a család (ölében legkisebb lánya, Celia), 1964, Havanna
Che és a család (ölében legkisebb lánya, Celia), 1964, Havanna

Amikor utoljára találkozott a gyermekeivel, nem fedhette fel kilétét. Felesége természetesen tudta, hogy ő az, de a kislánya Aleida, nem – így emlékszik rá:

„Mi nem tudtuk, hogy ő az, merthogy az öreg Ramónnak volt álcázva. Öt és fél éves voltam… Bevertem a fejem az asztalba. Azonnal a karjába vett… Azt mondtam anyámnak: Mama, el kell árulnom egy titkot. Azt hiszem, ez az ember szerelmes belém.”

Ez a kis történet nekem két dologról szól. Egyrészt arról, hogy a gyerek ragyogóan érzi, ki az, aki igazán szereti, és Che ilyen szempontból úgy működött, ahogyan a legtöbb (lányos) apa, másrészt arról, hogy egy vérbeli forradalmárban elsősorban (mindenek előtt/fölött, mindennel kapcsolatban) a szeretet dolgozik, vagy még helyesebb, ha szerelmet írok.

Alighanem a legerősebb érzelem, ami előre vihet egy embert – ami vihet. Alapvetően normális dolog, ha nem akarjuk kockára tenni az életünket egy eszméért, de szerelemben és háborúban más a helyzet. A forradalom pedig  szerelemből vívott háború.

„Engedtessék meg nekem, hogy a nevetségességet is kockáztatva kijelentsem: az igazi forradalmárt a szeretet vezérli. Lehetetlen elképzelni egy forradalmárt, akiből ez az érzés hiányzik.“

– mondta Che, és ne felejtsük el, hogy a spanyol a szeretetet és a szerelmet ugyanazzal a szóval jelöli: amor.

Szakáll nélkül - Kongó, Tanganyika-tó, 1965
Szakáll nélkül – Kongó, Tanganyika-tó, 1965

Tizenegy év. 11. Ha megállunk egy pillanatra, és belegondolunk, hogy mit tettünk az elmúlt tizenegy évünkben, kicsit közelebb kerülünk ahhoz, hogy felfogjuk annak a valódi jelentőségét, hogy mit jelent ennyi ideig egyetlen eszme, egyetlen fontosnak tartott cél érdekében dolgozni. Ennyi ideig munkálkodott Che Guevara a kubai forradalom ügyén. De nem beszélhetnénk igaz ügyről, ha számára mindaz, amiért küzdött egyetlen országra vagy népre korlátozódott volna. Argentinként Kubában lényegében mindig is az egységes Amerikáért („ugyanolyan latin-amerikai hazafi vagyok, mint bárki más”), a gazdasági függetlenségért, a szellemi és anyagi szabadságért ment előre – nem csoda, ha ma már egyenesen a szabadságharcos szinonimájaként használjuk a nevét – ezért volt kész síkra szállni Kongóban is. (Ottani sikertelenségét is képes volt leckeként feldolgozni, ahelyett, hogy kudarcként élte volna meg.)

„Ha megremegsz a felháborodástól, valahányszor igazságtalanság történik a világban, az elvtársam vagy.”

Ki mondaná, hogy nem? Nem?

Legalább ennyire aktuális a gondolat és a tudás szabadságának eszméje, miszerint mindenkinek joga van megszerezni bármilyen tudást, és a jelen társadalmi berendezkedésben az állam feladata ezt biztosítani. Az oktatásért (lényegében a mindenki számára elérhető tudásért) harcoló forradalmár vagy politikus legnagyobb erénye, hogy alapállásként kezeli a valódi egyenrangúságot, mert tökéletesen látja, hogy ezzel nem csak jogot de felelősséget is ad, és hogy ettől – ha csak nem önös a cél – nincs miért tartania. Saját helyének és szerepének megítélésével kapcsolatban így beszélt a Havannai Egyetem hallgatóihoz:

„Nekünk az a feladat jutott, hogy rettenetesen nehéz körülmények között vezessünk egy országot, és ez öregít és áldozatokkal jár… De nem végeznénk jól a munkánkat, ha nem tudnánk, hogy eljön az ideje annak, amikor abba kell hagynunk. Egyik kötelességetek a sok közül, hogy megteremtsétek azokat az embereket, akik majd felváltanak minket.”

Tudjuk róla, hogy gyerekkorától fogva rendszeresen és sokat olvasott. Ismerte a nagy vallások könyveit, olvasott filozófiát, a szépirodalomban is otthon volt (ő maga is írt verseket). S hogy mennyire nem hagyta hidegen az irodalom és általában a kultúra alakulása – egyáltalán, mennyire bízott ezek erejében -, azt remekül mutatja a hatvanas évek derekán Dar es Salaam-ból a kubai oktatási miniszternek küldött levele,  amiben a Szovjetúnióból érkező silány tartalmú könyvekre panaszkodik, s velük kapcsolatban megjegyzi: „már nagyon sokat tettünk, de egyszer majd gondolkodnunk is kell.”

Ha megpróbálom magam elé vetíteni a Che által elképzelt jövőt (egyenrangú, gondolkodó emberekből álló társadalmat), óhatatlanul egy idealista ember képe is kirajzolódik előttem, aki ezzel együtt válik szimpatikussá:

„És ha azt mondják rólunk, hogy romantikusak vagyunk, hogy javíthatatlan idealisták vagyunk, hogy a lehetetlent képzeljük el: akkor százszor is azt kell felelnünk, igen, ilyenek vagyunk.”

Az emberiség természeténél fogva persze a nagy eszmékért vívott harcok, a nemes ügyek forradalmai gyakorlatilag mindig időszerűek. Ma, 46 évvel a halála után szívesen megkérdezném, mit gondol most, mint gondol rólunk, a kialakult és alakulóban lévő rendekről, rendszerekről, azokról a dolgokról, amiket tettünk, teszünk és mindarról, amit azóta hagytunk történni.

[a cikkhez Hilda Barrio – Gareth Jenkins: Che Guevara legendája c. könyvét használtam fel – idézetek, képek]

Reklámok

„Már nagyon sokat tettünk, de egyszer majd gondolkodnunk is kell” – Kis szubjektív Che Guevaráról” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Che mai megítélése ellentmondásos, mivel azzal vádolják, hogy sok ártatlan vére is tapadt a kezéhez. Az eredeti mítosz nekem is tetszett anno, de most már alapos tájékozódás nélkül nem mernék véleményt mondani róla.

    Kedvelés

    1. Első találkozásom vele nekem is valamifajta szentimentálisan rajongó színezetű volt, ám azóta kissé árnyaltabb lett a kép. A szabadság eszménye továbbra is követendő, az eszközei nem tetszenek annyira.:)

      Kedvelés

Tedd hozzá a magadét! Csak az első kommentnél van moderáció, azután szabad a pálya:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s