Guten Morgen! Akarom mondani Gooood Morning, Vietnam. Izé. Hungary. Ez itt az Angol-Na! idei első nyelvleckéje. A cím azt jelenti:  Nehéz a mi életünk. És tényleg.

Én nem tudom, hogy voltatok ezzel ma, de  én nagyon nehezen ébredtem fel. Az első gondolatom az volt, hogy „Nem kelek fel, nem megyek el, alszom tovább …”, de aztán rájöttem, hogy nem vagyok én egy Méhes Marietta, úgyhogy kimásztam az ágyból. (Ha ezt nem érted, ne aggódj, ha igen, akkor se.)

Persze nem csoda, hogy meg vagyunk zavarodva ma reggel, hiszen ismét elkezdődött a Nagy Magyar Tanév. Nem viccelek. No kidding. Úgyhogy itt az ideje, hogy már első nap tanuljunk pár fontos angol kifejezést.

Utálunk tanulni, utálunk korán kelni, utáljuk, hogy a zsúfolt buszon az első kanyarban magunkra öntjük a kávét? Ugyan már! Ki nem? Story of my life – mondja erre az ember angolul, értve ez alatt, hogy az élete szar (Life sucks), de legalább nem is lesz soha másmilyen. Törődjünk bele, kedves olvasó.

Ha más nem, annak azért örülhetünk, hogy (még) nem ömlik az eső, az majd csak hazafelé fog, amikor a tíz tonna könyvet cipeljük haza. Így legalább szétázik az új törikönyv is, de hátha megszárad, mire a szülők hazaérnek, a kulcsot ugyanis mindjárt első nap sikerült otthon hagyni. Na, mit mondunk ilyenkor? Story of my life? Okos. Vagy egyelőre működik a rövid távú emlékezet.

Szóval fel a fejjel, nem kell mindjárt az öngyilkosságot fontolgatni, hátha jött valami új srác/csaj a suliba, és nem hiába álltunk reggel másfél órát a szekrény előtt, hogy valami vállalhatót tudjunk felvenni. Dressed to kill. (Ezt akkor mondjuk, amikor szívdöglesztőre vettük a figurát.) Hogy a mini miniszoknya miatt az igazgatói irodában kötöttünk ki nagyszünetben, arról jótékonyan hallgassunk egyelőre. Legyünk kíméletesek a szülőkhöz néhány napig. Nekik se könnyű.

A nap további részében ismerkedjünk új tanárainkkal. Mind csinos, mind okos. Hogyne. Az egyik tanította a bátyánkat? Jesszus. Mínusz egyről indulunk. Már hallom, hogy az első késésnél meg is jegyzi epésen: gondolhattam volna. Ez nálatok családi vonás, ugyebár.  It runs in the family. Vagy az okostojás (smart ass) nővérünket? Bezzeg ő mindig minden szódolgozatára ötös fölét kapott. Köszi. Jólesik. Persze, ne kímélj. Rub it in.

De no para, ennek a napnak is vége lesz egyszer. És akkor innentől kezdve indul a visszaszámlálás. Már csak 179 tanítási nap. Fél lábon is kibírjuk. Mi van? No way!!!! Még 179 nap??? Nem fogom kibírni.

Akkor legyen egy Red bull without a cause. (Ismeri itt még valaki James Dean nevét egyáltalán? Nem, mi? Akkor azt se értjük, hogy ez egy poén? Lúzerek, magoljatok. By heart. Nem is értjük. Mi köze a memoriternek a szívhez?)

Délután van. Cool. Egyébként hűvös is, de Who gives a shit. Ez csúnya szó, de én ennél tudok csúnyábbat is, szóval ez még belefér. Magunk közt mármint. Ne ezzel indítsunk angol fakultáción.

Jól van, Let’s hit the road ( haladóknak : Let’s get the f… out of here. Figyi, ha nem tudod, ide mi való, kérd át magad a németes csoportba még ma.)

Mi a lényeg? Haladjunk. Let’s roll, bros. Indul a buli. Ezt most hangosítsd fel. Don’t be a volume nazi.