Neill Blomkamp nem elsőfilmes rendező, és azt kell mondjam, ezt most sajnálhatjuk. Azért sajnálhatjuk, mert elsőfilmesként rendezett valami egészen jót, ezért aztán a második filmjére kapott egy rakás pénzt. És ahogy az már lenni szokott, a sok pénz nem mindig tesz jót a filmeknek. Sőt.

Szóval az a helyzet, hogy Blomkamp négy éve csinált egy nagyon jó filmet Distric 9 címmel, amiből kiderült, hogy nagyon is tehetséges rendező, most meg csinált egy másikat, amiből nem derül ki semmi. Pontosítok. Annyi derül ki, hogy egy borzalmasan sekélyes, mondhatni bugyuta sztoriból tehetsége okán ki tud hozni két órányi mérsékelten élvezhető látványmozit. Jó, igaz, mondjuk ehhez is kell tehetség. Lehet, hogy nem is kevés.

Az Elysium legnagyobb hibája azt hiszem az, hogy nincs igazán értékelhető története. Nem tudom, mi ütött Blomkampba, hogy egy ilyen forgatókönyvvel álljon elő, talán nosztalgiája támadt gyermekkora tündérmeséi iránt vagy nagytakarításkor előkerült pár ócska képregény a garázsból, aztán ettől megrohanták az emlékek, és a nyári szabi alatt írt valamit, aminek se füle, se farka, de amiért valami őrült olvasatlanul megdobta pár millió dollárral.

A District 9 érdekes, feszes, és elgondolkodtató történetéhez képest az Elysiumnak olyan szinten nincs mondanivalója, hogy az felháborító. Attól tartok, még egy középső csoportos magyar óvodás is többet ki tudna hozni egy negatív utópiából, ha szépen megkérnénk rá, mert valószínűnek tartom, hogy a ronggyá unott közhelyeken kívül az ő történetében más is lenne.

Kár pedig, mert a rengeteg pénzből, amit kapott, a rendező kiváló színészeket tudott venni magának: Matt Damont, Jodie Fostert, a District 9-ban főszerepet játszó, tehetséges és az Elysium talán egyetlen valamire való karakterét megjelenítő Sharlto Copley-t, valamint a személyes kedvenc Diego Lunát is ( lásd még az izgalmas mexikói Anyádat is című filmben), csak hát minek?? Jó, hogy jók a szereplők, csak nincs mit mondaniuk, az akció- Sci-fi  meg nem pont az a műfaj, amiben a semmiről percekig lehet elmélkedni.

A film egyetlen erőssége a látvány, hát jó, ez sokba került biztos, de legalább ez a pénz jó helyre ment. Remélem, a látványtervező – számítógépes grafikus (vagy ki a szösz) egy tonna pénzt keresett ezzel a filmmel, mert azt, hogy ez a 109 perc végigülhető, egyes egyedül neki köszönhetjük. Az Elysium rendkívül látványos film, ez a látvány pedig kellemesen zsibbasztja az agyat, úgyhogy a néző hajlandó megenni a nagy popcornját, meginni hozzá a liter kólát, és végeredményben csak kifelé kezd el gondolkodni azon, hogy mégis mi a jó rossebet látott a vásznon. Mire rájön, hogy semmit, már kint is van a moziból.

Nem tudom, mit mondjak. Őszintén szeretném, ha ennek a fiatal és tehetséges rendezőnek volna egy csomó jó barátja, akiknek van annyi szabadidejük, hogy elolvassák a forgatókönyveit ezek után, és vannak vele annyira jóban, hogy elküldik a fenébe, ha legközelebb is ilyen fantáziátlan lányregényt akar vászonra vinni.

Az Elysiumot egyébként pontosan egyszer érdemes megnézni, méghozzá moziban. A jegyért 109 perc látványt kapunk ész nélkül és slussz.  Ez van. Nem sértődünk vérig, végtére is az ember a strandon is elnézelődik pár órát anélkül, hogy el akarna beszélgetni minden csinos, bikinis nővel (Jodie Foster) és/vagy kockás hasizmú pasival (Matt Damon). Ezer szerencse, hogy a film nyáron került a mozikba, mert ősszel már egy akciófilmtől is többet vár az ember.

port.hu