Bánatos exeim emlékezete – Néhány gondolat az EX-Symposion folyóirat Exjugó Lexikon című számához

Yugoslavia

Hol volt, hol nem volt, Magyarország déli határánál is délebbre, volt egyszer egy Jugoszlávia. Annak a Jugoszláviának pedig volt sok völgye, hegye, meg volt tengere, és volt nagy áruháza, volt Adidas boltja, no meg volt egy jóságos, Titó nevű édesapja. Történt egyszer, hogy egy napon Jugoszlávia édesapja nem annyira váratlanul, de meghalt. Az akkor már szépen felcseperedett Jugoszlávia aztán addig-addig ficergett, míg nem maradt belőle semmi.

Így volt, nem így volt, ki tudja. Persze nem is teljesen igaz ez így, mert hát mégiscsak tudjuk mi ezt egy kicsit. Tudjuk, mert itt lakunk a határ mellett, és mert a mi anyánk is Pepito rum puchot itatott a fontos vendégekkel, meg a nagyon közeli barátnőkkel, és tudjuk, mert mi is rágtuk a Bazookát, és egyszer, egy furcsa éjszakán Krk felé a csónakban mi is ittunk Cézár vinjakot. A Jugó emléktárgy lett, közös múlt, közös kaland – mindig egy kicsit a betyárság és a törvényesség, a szabályok és a szabadság, a nyugat és a kelet közötti határvidék.

Idén az EXSymposion 82. számának szerkesztői úgy döntöttek, mintegy nyolcvan oldalban (lex)ikonizálják mindazt, ami a valamikori Jugoszláviából a szócikkek szerzőiben megmaradt. Valahogy így:

JUGOSZLÁVIA – Macedón, egészen pontosan Szkopjéban gyártott cigi. Anyósom anyósa, a Dédi szívta sokáig. Hősöm évekig azzal ugratta, hogy elszívja az országot, a végén semmi sem marad belőle. Mintha el is pöfékelte volna lassan az összes Jugoszláviját, amíg lehetett kapni, pedig leszokott, mielőtt teljesen megszűnt volna.”
BOZSIK Péter

JugoslavijaFilter-20fMK1982

A szócikkek – jó lexikonhoz méltóan – betűrendben kerülnek elénk, és a legjobb értelemben idézik fel a valamikori Jugoszlávia, becenevén Jugó, szellemét. Nem, szerencsére nem valami beteges, elviselhetetlenül mézes nosztalgiával, hanem pont úgy, ahogy kell. Tisztes öniróniával, jókedvvel és írói tehetséggel.

Az EXJUGÓ-t olvasva azonban nem csak a fiatalkori nyarak idéződnek meg, hanem valami ennél sokkal több, sokkal egyetemesebb is. Valami olyasmi, amihez gyaníthatóan az egyszeri olvasó is szívesen és akadálymentesen teszi hozzá saját emlékeit. Mondjuk valahogy így:

VEGETA – Zlata Bartl boszniai horvát élelmiszer-mérnök 1959-es találmánya, amely uniformisba bújtatta a régió háború után bimbózó hedonizmusát. A termék páratlan sikerrel élt túl országokat, rezsimeket és gasztronómiai trendeket. A mai szemmel reformkonyhai-kritériumoknak aligha megfelelő terméknek 56 százalék sót, 15,5 százalék szárított zöldséget, továbbá állomány-javítókat, kukoricalisztet, cukrot, közelebbről meg nem nevezett fűszereket és ételszínezéket kell tartalmaznia, tíz dekánként 134 kilokalóriában. …
Ízvilága a szocializmus konzumverziójának kitörölhetetlen emlékét jelentette a puritán, gasztronómiai szempontokat mellőző, a táplálkozás tudományát minimál-verzióra csökkenteni szándékozó kurzusban; ennek megfelelően rizsben, főtt tésztában, valamint elsősorban a BMV-levesben (=bele minden vackot) történő folyamatos akalmazása a hírből ismert jugoszláv típusú szocializmus-modell melletti demonstrációt jelentette. …
Íze a sósmogyoró héjával kevert konyhai hulladékra, aromája pedig a szintén nagy becsben tartott, ritkán beszerezhető külföldi nejlon reklámzacskókéra emlékeztetett.”
JÓZSA Márta

A volt Jugoszlávia kulináris irányultsága minden bizonnyal délkeleti volt, és mivel nekünk ez a délkelet egyszerre volt vad és romantikus, mi is szórtuk a nehezen, csempészektől beszerzett Vegetát mindenbe, amit értünk. A mi környékünkön még Vegeta-leves is létezett. Forró víz, Vegeta, leves-kocka, tészta. A dietetikusok álma lett volna, ha akkoriban lettek volna dietetikusok. 
Persze nem csak a Vegeta volt kultikus-misztikus konyhaélmény, hanem a kétszínű mogyorókrém (Eurocrem), a rizsescsoki és banános italpor. 
Nekem személy szerint az azóta horvát termékké avanzsált Cedevita maradt minden kulináris vágyam netovábbja. Hát igen. Szegény gyerek vízzel főz. Pontosabban vizet iszik, de narancs ízű vitaminporral. Ha teheti, ha hozzájut, még ma is. (Izabella Carranza)

Többet nem idézek. Legyen inkább úgy, hogy vegye meg a lapot boldog-boldogtalan, kutasson mindenki saját gyönyörűségére a szócikkek között, és gyönyörködjön a lap írásaival harmonizáló, kellemes iróniába fulladó drMáriás festményekben. Legyen ez az EX-Symposion szám mindannyiunk közös emlékezete.

  • EX-Symposion 82. szám 2013. EXJUGÓ LEXIKON
  • A szerkesztőség elnöke: Tolnai Ottó
  • Főszerkesztő: Bozsik Péter
  • Felelős szerkesztő: Pályi Márk
  • Szerkesztő: Krusovszky Dénes
  • Felelős kiadó: Bozsik Péter
Advertisements

Tedd hozzá a magadét! Csak az első kommentnél van moderáció, azután szabad a pálya:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s