(parafrázis és ajánló egy fotóalbumhoz, egy Ady és egy Radnóti versre)

Párisba tegnap beszökött az OGM.
Ómájgád, efnyolc a blende hamar
– rövidebb lesz ez, látom, mint mit az
Adybandi hadar –,

ballagott szépen a Szajna felé,
s égtek lelkében lassú záridők,
szűk rekeszek, vad fehér-feketék,
bárbéli möszijők.

(Itt most le kellett volna zárnom a
versszakot, miképp a Bandi tette,
csakhogy költőtollam dilettáncol,
sír rím-ráncba szedve.)

Kényes dámák, fáin fámmfátálok
röpködtek végig az uton, mintha.
A fátylas fák közt ott bújt a hosszu-
combu drága nimfa.