Tegnap, június 9-én délelőtt, életének 59. évében elhunyt a Times által az “50 legnagyobb brit író 1945 óta” listájának 38. helyére rangsorolt Iain M. Banks, skót író.
Banks április elején hozta nyilvánosságra, hogy végső stádiumú epehólyagrákot diagnosztizáltak nála, és már csak hónapjai vannak hátra.

Az Agave Könyvek Banks A játékmester című kötetével indult el a hazai könyvpiac meghódítására  2003-ban. A könyv megjelenése több volt egyszerű kiadói sikernél.
Csurgó Csaba főszerkesztő így ír a szerzőről:

„– Mondd, szerinted mi a boldogság?
– A boldogság? A boldogság az… amikor egy verőfényes tavaszi reggelen, egy gyönyörű, szenvedélyes… többszörös gyilkossal töltött vad éjszaka után felébredsz.”

Így kezdődik Banks egyik legnagyobb hatású regénye, a Fegyver a kézben, és mi hónapok óta – mióta elértek hozzánk a betegségéről szóló hírek – az esélyek ellenére reménykedtünk benne, hogy az a bizonyos boldogság végül el fog jönni a többszörös gyilkossal töltött vad éjszaka után. Reménykedtünk benne, és közben nem lehetett nem csodálni ennek az embernek a bátorságát, aki úgy írt az állapotáról, a közelgő halálról, ahogy mi soha nem mernénk. Egész életében úgy alkotott, ahogy mi soha nem mernénk, ahogy mi soha nem gondoltuk volna, hogy lehetséges. Mert mi sci-fiben gondolkodunk, meg szépirodalomban, meg kémregényben meg űroperában. Ő könyvekben gondolkodott, emberekben és történetekben. Mondhatnánk, hogy feszegette a határokat, de ennek nem lenne semmi értelme, mert számára nem léteztek határok. Vagy legalábbis elhitette velünk, hogy nincsenek. Hogy bármire képes. Akár még arra is, hogy a vad éjszaka után tényleg felébredjen.
Nem ébredt fel.
Amikor tíz évvel ezelőtt útjára indítottuk a kiadót, és meghatároztuk magunkat, teljesen nyilvánvaló volt, hogy Banks megkerülhetetlen számunkra, mint ahogy megkerülhetetlen mindenki számára, aki szereti a science fictiont. (Már megint azok a nyomorult skatulyák!) Mérhetetlen büszkeséggel tölt el minket, hogy mi lehettünk azok, akik elhozhatták őt a magyar olvasóknak. Az ő könyvein, szövegein dolgozni igazi megtiszteltetés. Folyamatos bizsergés, amit kizárólag a legnagyobbak közelében érez az ember.
Egy olyan ember fog mostantól szörnyen hiányozni nekünk, akit nem ismerhettünk személyesen, de mégis személyesen ismertünk. Hiányozni fog a merészsége, az embersége, a végtelen bölcsessége és a humora, ami a legsötétebb dolgok mögül is képes volt meg-megcsillanni. Hiányozni fog az az izgalom, ami mindig akkor fogott el minket, amikor az új könyvét bejelentették. „Na most miről írt vajon?” Mert ő soha nem írt két ugyanolyan könyvet. De még hasonlót se. Minek? Annak mi értelme lenne? Minden regénye a felfedezés izgalmát adta nekünk, és azt az egyedülálló érzést, hogy egyszerre lehetünk komoly felnőttek és örökösen játszani akaró gyerekek. Úgy vezetett minket a történetei labirintusában – amikor kellett, kézen fogva, amikor kellett, magunkra hagyva minket –, hogy tudtuk, bármi történjék is velünk, erre az emberre bátran rábízhatjuk magunkat. Kevesek képesek erre a varázslatra. Nagyon kevesek. Most eggyel még kevesebben lettek, és ettől a gondolattól összeszorul a szívünk. De ha az életben bármikor kétségeink lennének, hogy mi is a boldogság pontosan, csak leemeljük a polcról a Fegyver a kézbent, és újra elolvassuk azt a pár mondatot.

Csurgó Csaba, az Agave Könyvek alapítója és főszerkesztője