Isten állatkertje – Takács Máté kiállítása a MÜSZIben

Takács Máté (Koromgyerek) az élő lelkiismeretem. Sőt annál több: az alkotó lelkiismeretem. Persze nem csak az enyém, bárkié lehet, aki hajlandó kinyitni a szemét a műveire. Leszek patetikus: a szívét is.

Taposóaknára lépett kambodzsai elefánt lábprotézissel (2012, olaj, vászon, 110x160)
Taposóaknára lépett kambodzsai elefánt lábprotézissel (2012, olaj, vászon, 110×160)

A képein nem egyszerűen a fájdalmat vagy a szenvedést rakja elénk, hanem továbbgondolható (továbbgondolandó) pillanatokat, szimbolikus figurákat, akiken/amiken keresztül drámai sűrítettségben jelenik meg egy-egy tapasztalás.

A szerdán (május 8-án) nyílt kiállításán most főként az állatos képeit láthatjuk, de amikor a címre gondolok – Isten állatkertje – nekem határozottan emberek jutnak eszembe. A festményeken az állatok szinte kivétel nélkül az ember miatt szenvednek. Ne értsük ezt azonban félre, legalábbis szerintem hiba volna, ha valamilyen állatvédő eszmét keresnénk a képek mögött (lehet persze azt is), ennél összetettebb az, amit üzennek.

Ménes Attila és Takács Máté
Ménes Attila és Takács Máté

Hogy egy elefánt taposóaknára léphet bárhol a világon – mondjuk Kambodzsában – az a mi emberi világunkról mond el igazán sokat, és lássuk be, nem jó ez a mese. Ahogyan a szabadulni igyekvő, megkötött kutya vagy a mókuskerékben őrlődő tengerimalac is a mi korlátoltságunkról beszél. Arról, hogyan nem tudunk partnerként kezelni egy állatot – ugyan mitől tudnánk? -, csak lenézni, megnyomorítani, felhasználni. Egyenes az út ahhoz, hogy a fajtársunkkal is hasonlóan viselkedjünk.

Ezek az alkotások egyszerre vádiratok és látleletek.

A kiállítást megnyitó Ménes Attila író korábban így írt Máté festményeiről:

„Takács Máté festészete kivételesen érzékeny, érzelmes, de kicsit sem érzelgős. Sokat tud a szenvedésről, az élőlény – mindegy hogy ember vagy állat, egyformán szenvedhet a szabadság hiányától, a kiszolgáltatottságtól, a világ jelen állapotától. Rendkívül ritka, figyelemre méltó művészi alapállás ez, Takács képei elgondolkodtatóak és ami ennél több, első látásra megszerethetőek.”

Takács Máté és Bob
Takács Máté és Bob

Aki nem tudott tegnap  jelen lenni a MÜSZIben, lemaradt egy igazán baráti, kötetlen megnyitóbeszédről valamint Bob, az éneklő kutya produkciójáról. Utóbbit ugyan nem helyettesíti, de kárpótlásul a cikk végén meghallgatható a dal, amelyet előadott.

Szerencsére lesz finisszázs, június 1-jén Pastorz koncerttel zárul a kiállítás. Aki tehát nem volt ott a megnyitón, és most úgy érzi lemaradt valami nagyszerűről – jól érzi, de még rá is várnak kalandok Isten állatkertjében.

Kattintós:

Reklámok

Tedd hozzá a magadét! Csak az első kommentnél van moderáció, azután szabad a pálya:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s