Takács Máté (Koromgyerek) az élő lelkiismeretem. Sőt annál több: az alkotó lelkiismeretem. Persze nem csak az enyém, bárkié lehet, aki hajlandó kinyitni a szemét a műveire. Leszek patetikus: a szívét is.
A képein nem egyszerűen a fájdalmat vagy a szenvedést rakja elénk, hanem továbbgondolható (továbbgondolandó) pillanatokat, szimbolikus figurákat, akiken/amiken keresztül drámai sűrítettségben jelenik meg egy-egy tapasztalás.
A szerdán (május 8-án) nyílt kiállításán most főként az állatos képeit láthatjuk, de amikor a címre gondolok – Isten állatkertje – nekem határozottan emberek jutnak eszembe. A festményeken az állatok szinte kivétel nélkül az ember miatt szenvednek. Ne értsük ezt azonban félre, legalábbis szerintem hiba volna, ha valamilyen állatvédő eszmét keresnénk a képek mögött (lehet persze azt is), ennél összetettebb az, amit üzennek.
Hogy egy elefánt taposóaknára léphet bárhol a világon – mondjuk Kambodzsában – az a mi emberi világunkról mond el igazán sokat, és lássuk be, nem jó ez a mese. Ahogyan a szabadulni igyekvő, megkötött kutya vagy a mókuskerékben őrlődő tengerimalac is a mi korlátoltságunkról beszél. Arról, hogyan nem tudunk partnerként kezelni egy állatot – ugyan mitől tudnánk? -, csak lenézni, megnyomorítani, felhasználni. Egyenes az út ahhoz, hogy a fajtársunkkal is hasonlóan viselkedjünk.
Ezek az alkotások egyszerre vádiratok és látleletek.
A kiállítást megnyitó Ménes Attila író korábban így írt Máté festményeiről:
„Takács Máté festészete kivételesen érzékeny, érzelmes, de kicsit sem érzelgős. Sokat tud a szenvedésről, az élőlény – mindegy hogy ember vagy állat, egyformán szenvedhet a szabadság hiányától, a kiszolgáltatottságtól, a világ jelen állapotától. Rendkívül ritka, figyelemre méltó művészi alapállás ez, Takács képei elgondolkodtatóak és ami ennél több, első látásra megszerethetőek.”
Aki nem tudott tegnap jelen lenni a MÜSZIben, lemaradt egy igazán baráti, kötetlen megnyitóbeszédről valamint Bob, az éneklő kutya produkciójáról. Utóbbit ugyan nem helyettesíti, de kárpótlásul a cikk végén meghallgatható a dal, amelyet előadott.
Szerencsére lesz finisszázs, június 1-jén Pastorz koncerttel zárul a kiállítás. Aki tehát nem volt ott a megnyitón, és most úgy érzi lemaradt valami nagyszerűről – jól érzi, de még rá is várnak kalandok Isten állatkertjében.
Kattintós:
- Interjú Takács Mátéval →
- ÉL és ALKOT – emléktábla avatás élő művész házán →
- Koromgyerek a Facebookon →
- Gittegylet a Facebookon →
GITTEGYLET 