Járunk-kelünk a városainkban, és ha néha felemeljük tekintetünket a járdáról, mondjuk arra a házra, amely mellett elhaladunk, gyakran táblát látunk a kapu mellett, ami azt hirdeti, hogy itt élt és alkotott valaki. Mi a helyzet azzal, aki most él és alkot ugyanott?

Általában elolvasom ezeket a táblákat, néhol meg is állok, áhítattal nézem őket pár percig, és arra gondolok, milyen lehetett akkor, amikor még tényleg ott élt a hús-vér, igazi író, festő, szobrász, milyen lehetett mondjuk a szomszédjának lenni?

Összefutni vele a kukáknál? Vajon a szomszédai tudták-e, hogy ki ő? Ismerték-e? Büszkék voltak rá, hogy naponta találkozhatnak, vagy éppen fogalmuk sem volt róla, ki az a furcsa alak? Netán észre sem vették vagy utálták?

A ma élő művészek vajon gondolnak arra, hogy egyszer az ő házaikon is tábla díszeleg majd? Szinte biztos.

Takács Máté festőművész évekkel ezelőtt elgondolkodott már ezen, sőt tovább is ment:

„Eljátszottam a gondolattal, hogy talán majd egyszer nekem is lesz ilyenem a házunkon. Persze odaképzeltem. Aztán meggyőztem magam, hogy á, nem vagyok én olyan nagy kaliber. Úgyhogy mi lenne, ha most megcsinálnám? Mert halálom után már nem látnám.”

– válaszolta arra a rendkívül eredeti kérdésemre, hogy honnan jött az ötlet, hogy emléktáblát készítsen a saját házára?

Az emléktábla kihelyezésére 2013. március 24-én, délután három órakor került sor a Dob utca 103. előtt. Takács Máté emléktáblája (ami természetesen nem valódi márványtábla, s már nem is látható a helyszínen) nem pusztán az övé, a happeninget nem csak saját halhatatlanságának megelőlegezésére hozta létre.

A virtuális meghívó így szólt:

EBBEN A HÁZBAN

ÉL és ALKOT

TAKÁCS MÁTÉ
festőművész

(1975 – )

feliratú tábla kihelyezésére hívlak meg a házunk elé! A megmozdulás célja, hogy felhívjam a figyelmet a kortárs, ám valamilyen szinten outsiderként alkotó művészekre.

A második leggyakoribb gondolatom az emléktáblák előtt (alatt) állva, hogy vajon most él-e, alkot-e abban a házban művész? Milyen jó lenne tudni! Az ott lakók vajon tudják-e?

Felhívni a figyelmet az „outsider” művészekre szép gesztus, az emléktábla-avatás élő művész házán pedig egy kiváló kezdeményezés erre. Ahogy Takács Mátét ismerem, a dolog itt nem áll (talán nem is állhat) meg. Beszélt is további tervekről: van törekvés hasonló, ám lehetőleg valódi táblák kihelyezésére.

Hogy ebből mi, mikor és hogyan valósulhat meg, az sajnos még kérdéses. Addig is terjesszük a hírt: a művészek itt élnek és alkotnak. Ők a szomszédaink, a fura figurák, vagy a szürke, csendes lakótársaink a házból.

Itt pedig azt a videót nézhetitek meg, ami az első, élő művész házánál történt emléktábla-avatásról készült:

Nézd meg, mi van a címlapon! »