Minden, ami túlzás, távol van a színjátszás értelmétől, lévén a cél -régen is, most is –, hogy tükröt tartsunk a természetnek: megmutassuk a becsületnek is a maga képét, a gyalázatnak is a maga arcát, az egész kornak, amelyben élünk, mintegy a testalkatát és körvonalait.

Hamlet III.2.

Én viszont túlzások nélkül mondom, ez a Will Shakespeare igen belevaló srác volt. Tudtuk ezt mondjuk eddig is, ki kételkedett volna, hogy a jó Williamnek helyén volt a szíve és az esze, és hogy hiába élt sok-sok évvel mielőttünk a ködös Albionban, valami isteni tehetség révén úgy kitalálta ezt az egész színpadi szövegelést, hogy évszázadokkal később is könnyet csal az olvasók-nézők szemébe mindaz a tragédia és komédia, amit a Mester felvonultat.

Mégis, mégis, az utóbbi években, évtizedekben, támadt egy kis zavar az Erőben.  Olvasni vagy nem olvasni; Shakespeare-t olvasni vagy nem olvasni – transzformálódik át a tragikus dán hős lételméleti kérdése a magyar középiskolás korosztály fejében. És itt most nem az a kérdés, hogy mikor nemesb-é a lélek, hanem az, értjük-e még, mi a nemesb. És hogy mégis milyen nyűge és nyila van ennek a mai magyar balsorsnak ugyebár.

Lenni vagy nem lenni: ez a nagy kérdés;
az-e a nemesebb, ha tűri lelkünk
a pimasz sors minden gonosz nyilát,
vagy az, ha fegyvert fogunk a bajokra,
s véget vetünk nekik? A halál: alvás,
nem több; s ha ezzel megszüntethető
a szívfájdalom, a milljó ütődés,
amit átél a húsunk – ezt a véget
csak kívánni lehet. A halál: alvás;
az alvás: talán álom – itt a baj:
hogy milyen álmok jönnek a halálban,
mikor az élet gubancát leráztuk,
ez meggondolkodtat – ezért van az,
hogy hosszú életű a szenvedés.
Mert ki tűrné a sok szégyent, csapást,
zsarnokságot és nagyképűsködést,
lenézett szerelmet, kijátszott törvényt,
a vezetők arcátlanságait,
a csöndes embert érő száz rugást,
ha nyugalmát megadhatná magának
egy puszta pengével? Vinnénk-e terhet
izzadva, nyögve egy életen át,
ha nem félnénk, hogy mi lesz azután,
az ismeretlen országban, ahonnan
még nem tért meg utas – ez visszatart;
inkább az ismert rosszat tűrjük el,
mint hogy fussunk a nem-ismert felé.
A lelkiismeret így kényszerít
Mindenkit gyávaságra; így lohasztja
az akarat természetes szinét
sápadt-betegre a meggondolás;
a nagyravágyó, szép vállalkozások
így futnak zsákutcába, csúfot űzve
a „cselekvés” nevéből.

Hamlet III.1.

Bár William Shakespeare nőnemű rajongótábora az évek során viszonylag állandónak mondható (köszönjük Ralph Fiennes), azért ha megkérdezzük a magyar tizenéveseket, mit is olvasnak szívesen szabadidejükben, nos, nem biztos, hogy az avoni hattyú az első tízben végez, pedig …

Pedig igazából nem az a kérdés, időszerű-e Shakespeare, hiszen ki gondolná, hogy nem időszerű a szerelem, a megcsalatás, a gyilkosság, a féltékenység, az ostobaság, a humor, a nyelvi lelemény, a politika – inkább arról lehet, szoktak legalábbis, vitatkozni, érdemes-e a 21. században minderről egy 17. századi szerzőtől olvasni. Persze, ha engem kérdeznek, soha nem múló rajongással tudom azt mondani, ha nem a jó Williamtől olvasunk erről, akkor ugyan mégis kitől?! És igen, hát mi van akkor, ha régies a fordítás, kérem szépen, tessék tudni magyarul, és kész. Küzdjön az a nemes lélek, kérem szépen, csak küzdjön.

Pontosabban ezt mondtam mindaddig, amíg kezembe nem kaptam Nádasdy Ádám fordításait. És bármennyire is vissza-visszatértek a régi fordítások sorai eleinte, néhány oldal után én magam is rácsodálkoztam, mennyire mai szerző Shakespeare, mennyire hozzánk és mennyire rólunk szól, mennyire félelmetesen időszerű és pontos rajzát adja a mindenkori embernek. Ám kétségtelen, hogy ehhez Nádasdy Ádám zsenialitása kell. Az ő kifogyhatatlan nyelvi leleménye, csodálatos fordítói képessége nélkül talán Shakespeare szavai mégsem találnának el oda, ahova annak idején szánta őket a szerző.

Ha majd a pap ezt mond és azt csinál,
ha a sörfőző vizes sört kínál,
ha a gazdag bódul a cicomától.
s nem az eretnek: a nőcsábász lángol;
Ha majd a bíró mindig jól ítél,
ha majd lesz elég pénz mindenkinél,
ha majd nem szól a szánkon rágalom,
nincs zsebtolvaj, hol nagy a forgalom;
ha tiszták lesznek a bankügyletek,
kurvák, stricik templomra gyűjtenek;

Akkor hazánk, Albion
összeomlik, úgy bizony.

Lear király III.2.

Nádasdy, ha nem most születik, és nem magyarnak, hanem a 17. századi Angliába, talán Adam Sedgewick néven ír drámákat  az úri közönségnek, és az is lehet, William Shakespeare-nek nem csak Marlow miatt főhetett volna a feje.  Az élethez, William Úr, Magának azért kellett egy kis szerencse is, lássuk be.

A Szerencse ócska kurva,
szegényekhez sose bújna.

Lear király II.4.

A nemrégiben kiadott kötet három Shakespeare drámát tartalmaz: a Hamletet, a Szentivánéji álmot és a Lear királyt. Hibátlan, kiválóan lábjegyzetelt, kézre álló, igényes kötet a Magvető Kiadótól. Csodálatos, mai, élvezhető, élhető, nyelvi leleményekkel teli fordítás Nádasdy Ádámtól. Bárcsak ezeket a fordításokat olvashatnák a diákok ma a középiskolákban! Lenne itt nagy Shakespeare hype, az is biztos.

Mit is mondhatnánk? Grat Mr. Nádasdy! Yesssoké, Mr. Shakespeare!

Mikor az én végszavam jön, szóljanak, és én belépek. A következő az lesz, hogy „Ó, szép Piramusz”. (Ásít) Uáááh! Tetőfi uram? Sipák, a fújtatójavító?! Lavór, a bádogos?!! Kórász! Te jó Isten! Ezek meglógtak, és engem itt hagytak aludni. Egészen ritka álomban volt részem. Olyan … vízió volt, hogy annak a mikéntjét elme föl nem foghatja. Az ember szamarat csinálna magából, ha megpróbálná előadni. Azt álmodtam, hogy … – hát azt nem lehet elmondani. Azt álmodtam, hogy én … – és hogy volt nekem … -de hát csak a cirkuszi bolond próbálná meg összehordani, hogy mim volt nekem álmomban. Olyat még emberi szem nem hallott, fül nem látott, kéz nem ízlelt, nyelv nem gondolt, és szív el nem beszélhet, amilyet én álmodtam. Megmondom a Tetőfi Péternek, írjon egy dalszöveget ebből az álomból: az lesz a címe, hogy „Tompor Álma”, és olyan magasröptű lesz, hogy nem lesz semmi teteje; majd zárószámnak éneklem a herceg előtt. Sőt, esetleg, hogy finomabban hasson, a szerelmem holtteste fölött fogom elénekelni.

Szentivánéji álom IV.1.

Könyvadatok:

• Magvető Kiadó, 2012
• Fordította: Nádasdy Ádám
• 472 oldal
•  ISBN: 9789631430547
• Adatlap a Rukkolán
• Adatlap a Moly.hu-n

Tarts velünk a Facebookon! »