Szita-szita ködök (Zápor György emlékére)

Zápor György (1970 – 2010)

Szökőkúttal, esőben

Vagyok a képen, szökőkúttal, esőben.
rendelkeztél, hová álljak,
mondtad, küldjük a családnak,
emilben persze,
mert az ilyen nem várhatott.
mint a napi telefonjaid haza,
jól vagyunk, remek a kaja!,
a többit majd otthon meséljük el!
és ez mind az utcán, száz decibel.
néha rád pisszegtem.
utáltál érte, én meg szégyelltelek.
szétváltunk azóta.
ez az egyetlen fotóm rólad:
lármázol előttem
én meg állok,
szökőkúttal, esőben.

Mennybemenetel

Jolika, aki anyámnak régebben
ezt-azt varrt,
egy héttel ezelőtt odaállt
a szemetes konténer mellé,
vigyázni egy pongyolát.
két napig a kutya észre sem vette,
harmadnapra úgy tűnt el,
nem maradt, ki szólt volna
holléte felől.
aztán ott, ahol a szeméttelep rongybáláiból
varrónők lelke szivárog,
elködlött ő is.
öt éve, mikor meghalt,
ruháit viselték.

Elegünk

egyszer, csak úgy,
ülni kéne egy padon.
délelőtt lenne,
féltizenegy,
szita-szita ködök,
kenyérhéj ízű kávéban
tej keveregne.
és ebben a semmiszépben
lenne elegünk,
s szemünk akvárium.

Zápor 1

Zápor 3

Zápor 2

Zápor 4

Zápor 5

Zápor 6

Járdátlan oldal

Fotók: Németh Kriszta

Reklámok

Tedd hozzá a magadét! Csak az első kommentnél van moderáció, azután szabad a pálya:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s