Azt már Esterházy Péter is megmondta annak idején, hogy tagadni segédigével szoktunk, de amikor ezt leírta, még nem gondolta, hogy ez a nyelvfilozófiai alapvetése még előkerül egy nyelvtani összefoglalóban. Vagy tudta, csak nem akarta akkor, és ott, abban a kontextusban ezt megemlíteni, hiszen mással volt elfoglalva. Példának okáért bevezetőt írt:
Micsoda aggszűz leszek, annyi bátorságom sincs, hogy a halált szeressem.
I will be such a spinster, I don’t even have the gutts to love death. (Hasznos kifejezés különben: have the gutts = van bátorsága, van mersze.)
Nanana!!! Ez meg itt most mi az istencsudája? Most akkor nem autentikusat olvasunk??? Fordítgatunk, fordítgatunk? Normális ez?
Hát jó. Választhatunk. Ha a szív dolgai kerülnek elő, a hiány, a muszáj, a vágyakozás, a kételkedés, a lehetőségek, akkor az ember mégiscsak a saját szívéből indul ki, nem? A saját magyarul zakatoló szívéből. Arról akarna beszélni angolul is. Akkor most mi legyen? Esterházy Péter vagy William Shakespeare? Hmm… Először legyen Esterházy, aztán a végére, ha már nagyon tudjuk a magyar szívünket angolul, nem bánom, kölcsönkérünk a jó Shakespeare mestertől valami pöpec kis szonettet.
Arról, hogy mit szabad és mit nem.
Attól fogva nem volt szabad egymás szemébe nézni…
From then on, we couldn’t look into each other’s eyes… Van, amit lehet can, could, és van, amit nem can’t, couldn’t sőt mustn’t (=tilos). Esetleg még be allowed to , ami nem segédige, hanem kerülgetése a problémának, de szívük joga, mindenki a saját anyanyelvének a kovácsa.
Arról, amit tudunk, és arról, amit nem.
Úgy tud nézni, riadtan és biztatóan, akár egy elveszett kisgyerek az előszobai kabátok közül…
He can look so frightened, and in such a reassuring way like a lost child through the wintercoats hung in the hallway …
Nem tudtunk gyógyírt lelni a halálra, a nyomorúságra, a tudatlanságra.
We could not find a remedy for death, for misery, for ignorance.
Van egy kérdésem. Elgondolkodott már azon valaki, a lélek milyen takarékos voltából adódik, hogy egyes segédigék ilyen sok mindenre használhatók? Talán tényleg a szív miatt van; ott olyan közel lakik egymáshoz minden, szeretet és gyűlölet, unalom és lelkesedés, kétség és bizalom, hogy nincs is min csodálkozni.
Szóval, ha lehet, can, ha tudok, can. Múlt időben could. Ennek a segédigének ez a két alakja van (jelen és múlt idejű), ha másik igeidőben szeretném használni, akkor a képesség kifejezésére használhatom még a be able to (=képesnek lenni) kifejezést. : I have never been able to look into his eyes. Soha nem tudtam a szemébe nézni. (Vigyázat! Ez se nem Esterházy, se nem Shakespeare, de néha jól jöhet.)
Nos, a módbeli segédigékkel kapcsolatban annyit tudok mondani: vagy megszokjuk, vagy megszökünk. Ez a két lehetőség van, de azért nem árt tudni, hogy nélkülük az élet meglehetősen sivár lenne. Szívsivár.
Hanem visszatérve a lehetőségekre, nézzük azt, hogyan tudjuk kifejezni valaminek a valószínűségét. Neeem, nem valószínűségszámítás jön, nem kell megijedni. Arról lesz szó, hogy hogyan mondjuk angolul, ha valami lehet, biztos, esetleg egyenesen ki van zárva.
… nem lehet a „dolog” „olyan veszélyes” …
This ‘thing’ can’t be ‘so dangerous’.
Nem is az. Csak furcsa. A nem lehet, az megint can’t. Itt tulajdonképpen azt jelenti, ki van zárva. Nem tudjuk elképzelni. Ebben az esetben, hogy aláhúzzuk a dolog bizarr voltát, a can’t múlt ideje a can’t have (+V3). Az kizárt dolog, hogy ennyi év után elhagyott. He can’t have left you after all these years. Senki önbizalmát nem szeretném aláásni, de azért nézzen majd utána a természettudományok területén ennek a kérdésnek. Meg fog lepődni, mi minden lehetséges.
Tehát, ami lehet, az may, vagy might. Múlt időben itt is így spekulálunk: may have (+V3) , might have (+V3). Mondok még példát. Lehet, hogy otthon van. He might be at home. Lehet, hogy elhagyta a számod. (Na ja.) He may have/might have lost your number. Ma már nincs jelentéskülönbség a may és a might között, de régen volt. Akkoriban a might kevésbé valószínű volt, mint a may. Tessék. Ma már nincs érzéke az embereknek a szív dolgaihoz. Ma már ez is mindegy.
Persze nem így kellene, hogy legyen.
Ha van az Istened, ha nincs, nem így kellene élni.
Whether your God exists or not, you should not live like this.
Nem mozdulok, mert megint nem tudom, mit kéne tennem.
I don’t move beacause, again, I don’t know what I should do.
Ugye látjuk, hogy ha azt szeretnénk mondani, hogy kellene vagy nem kellene, akkor a should, illetve a shouldn’t módbeli segédigét kell használni. Haladók és sznobok használják helyette azt, hogy ought to, Ugyanazt jelenti, de alig érti majd valaki, mi a fenéről beszélnek. Kivéve a királyi család tagjait persze.
Ha már mindegy, ha kellett volna vagy nem kellett volna, akkor megelégszünk a should have (+V3) illetve a shouldn’t have (+V3) kifejezésekkel. Meg kellett volna mondanod az igazat. You should have told me the truth. Nem kellett volna idejönnöm. I shouldn’t have come here. (A Buckinghambe készülőknek továbbá ought to have +V3, illetve ought not to have +V3.)
Már nincs sok hátra. A módbeli segédigékből mármint. Persze egyszer majd semmiből sem lesz sok hátra, és akkor majd azt mondjuk:
Most meg kell halnom. I must die now. VAGY I have to die now. Mi ez már megint?! Most akkor must vagy have to?? Dilemma. Must akkor, ha a beszélő szándéka a kényszer. You must see this film. Ezt a filmet meg kell nézned. (=Tök jó.) Have to, ha a kényszer kívülről érkezik. (Ne feltétlenül testi kényszerítésre gondoljunk (akkor az angolok is inkább csak behúznak egyet a másiknak), hanem valami erkölcsi, törvényi stb. kényszerre.) You have to see this film. Ezt a filmet meg kell nézni. (=Ebből lesznek a vizsgakérdések. Persze attól ez a film még lehet jó, csak ez nem derül ki a mondatból.)
Ez a kettősség azonban csak jelen időben áll fenn, de nagyon vigyázzunk, mert a tagadás már más tészta. You don’t have to be here. Nem kell itt lenned. You mustn’t be here. Tilos itt lenned. Logika???? Jaj Istenem, hát nem az algebra alapjait vesszük át, az azért feltűnt nem?
Ha régen kellett valamit csinálni vagy a jövőben kell majd, marad a will have to, meg a had to, meg az összes haverjuk. Ez van. A változatosság ezek szerint csak a jelenben gyönyörködteti az angol anyanyelvűt. Ezért volt hozzánk Isten olyan kegyes, hogy elintézze, magyarnak szülessünk.
Éééés ennyi. Szinte. De ezzel már elleszünk egy darabig. Persze verset nem fogunk írni angolul, de arra mindig ott van, na ki?, persze, hogy Shakespeare. Idézzünk, mert a lányok arra is buknak- Sőt. Talán jobb is, ha nem a saját rigmusainkkal boldogítjuk őket.
SONNET 13
O, that you were yourself! but, love, you are
No longer yours than you yourself here live:
Against this coming end you should prepare,
And your sweet semblance to some other give.
So should that beauty which you hold in lease
Find no determination: then you were
Yourself again after yourself’s decease,
When your sweet issue your sweet form should bear.
Who lets so fair a house fall to decay,
Which husbandry in honour might uphold
Against the stormy gusts of winter’s day
And barren rage of death’s eternal cold?
O, none but unthrifts! Dear my love, you know
You had a father: let your son say so.XIII
Bár magadé volnál! de az, szerelmem,
Addig lehetsz csak míg földünk lakod:
Készülj gyorsan közelgő véged ellen
És add át másnak édes alakod.Kölcsön-szépséged így lehet örök
Virágzás csak, mert, bár tested kihűl,
Újjászületnél s édes gyönyöröd
Édes sarj nyerné egykor örökül.Van-e, ki ily szép házat veszni hagy,
Ha hű gond megjavíthatja, mire
Felzúg a tél viharos szele, vagy
A halál örök, fagysivár dühe?Ó! csak a pazar. Drágám, volt apád;
Hadd mondja ezt a fiad tereád!
Köszönjük, William. May God preserve your words for eternity. Isten őrizze meg szavaidat az örökkévalóságnak. FIGYELEM! Itt a may a jókívánság része, más szerepe nincs. És igen, borzalmasan ódivatú. Ezt szeretjük benne.
To be continued … A hetedik leckével folytatjuk, amiből állítólag kiderül majd, hogy film(j)ében él a nemzet.
Korábbi leckék:
GITTEGYLET 