Habár az űrturizmus már tulajdonképpen itt van, amint megoldják a pisi-kérdést, 2013-ban útra kelhetnek a bátrak és gazdagok, azért nekünk sem kell lemondanunk a mintha-élményről, csak el kell ugrani a moziba. Nem akármelyikbe, hanem IMAX-be, és egy jegy áráért, orrunkon a 3d-szemüveggel csodás utazásban lesz részünk. És még orvosi vizsgálaton sem kell átesnünk.
Jó, jó, ez egy dokumentumfilm és mindössze 45 perc (pedig bírnánk tovább a csillagközi kirándulást), de elbűvölő.
A film az emberiség szemének, a Hubble űrtávcsőnek története az 1990-es elkészültétől 2010-ig, kiegészítve néhány lélegzetelállító intergalaktikus ki/bepillantással.
A Föld körüli pályára állítását követően három javító-expedíción volt jelen IMAX-3D kamera, a film jó részét ezek a képek adják. A „végtelenbe és tovább” pedig a Hubble által készített űrfotók felhasználásával utazunk, szédítően felfoghatatlan távolságokba.
Ott vagyunk az űrhajósokkal a kilövés pillanatában, aztán az orrunk előtt lebeg az űrbéli tortilla, amit a súlytalanságban is meg lehet tölteni – habár nem egyszerű – és ugyanilyen természetességgel száguldunk át néhány milliárd(!) fényéven, hogy meglássuk, hol születnek a csillagok.
Nem esünk át intenzív amatőr csillagász-képzésen, nem terhel minket a narrátor felesleges információkkal, és sajnos nem járjuk be a Naprendszert sem (összességében kevesebbet száguldozunk az űrben, mint amennyit talán szeretnénk), de olyan átfogó és megrendítő erejű képet kapunk a világegyetemről, ami bőségesen megéri a jegyárat.
Érte a filmet érzelgősség vádja is, de lássuk be: nehéz nem érzelegni, amikor megpróbáljuk felfogni és elfogadni a parányiságunkat, ugyanakkor muszáj látnunk, mennyire mázlisták vagyunk, hogy egyáltalán megpróbálhatjuk.
Aki még nem látta, annak tényleg és igazán szívből ajánlom.
GITTEGYLET 