Mo Jen (Mo Yan) kínai írónak ítélte oda a 2012. évi irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia csütörtökön Stockholmban.

(forrás: MTI)

Mo Jen Nobel-díja nem meglepetés, a kínai író a legfőbb várományosok között szerepelt.
A svéd királyi akadémiához tartozó Svéd Akadémia indoklása szerint Mo Jen egy sajátos műfaj, a “hallucinatorikus realizmus” révén ötvözi a meséket, a történelmet és a jelent. Az író egy olyan világot teremtett fantázia és valóság, a történelmi és társadalmi síkok keverékéből, amely komplexitásában Márquez és Faulkner munkáira emlékeztet – fűzte hozzá indoklásában a bizottság.
“Egyedülálló szerzői munkássággal van dolgunk” – mondta az SR svéd rádiónak Peter Englund, az akadémia titkára a bejelentést követően. Mint fogalmazott, Mo Jen egyedülálló bepillantást nyújt egy kivételes miliőbe.

Az író stílusát sokan Franz Kafkáéhoz és Joseph Helleréhez hasonlítják, Englund szerint Mo “Faulkner, Dickens és Rabelais” egyvelege. Munkássága a régi kínai irodalomra épül, és a távol-keleti nép mesélő hagyományai is tovább élnek műveiben.
Mo Jen Kína egy olyan vidékének falusi életét festi meg műveiben, ahol más emberek idegenül érzik magukat. Az író azonban része ennek a világnak – emelte ki Englund. Mo Jen történeteit szülőfaluja, a kelet-kínai Kaomi (Gaomi) és az ott élő emberek ihlették, az író azonban manapság már Pekingben él.

1955-ben született, eredeti neve Kuan Mo-je (a Mo Jen azt jelenti: Ne szólj). Vidékről származik, családja megszenvedte a Nagy ugrás politikáját, beleértve az azzal járó éhínséget is. A nagy nélkülözés miatt előfordult, hogy fakérget és füvet evett a túlélésért. Az iskolát otthagyta, a kulturális forradalom idején pásztornak állt. Később a hadsereg művészeti és irodalmi intézetében tanult, majd Pekingben szerzett diplomát ezen a területen.

Később fiatalkora szenvedéseiből merített műveihez, amelyek többek közt a korrupcióval, a kínai társadalom dekadenciájával, a családtervezési politikával és a vidéki élettel foglalkoznak. Nyugaton az 1980-as évek végén ismerték meg a nevét, a Vörös cirokmező című könyvéből Csang Ji-mou (Zhang Yimou) forgatott a Berlinalén a legjobb alkotásnak járó Arany Medve-díjjal jutalmazott filmet.

Manapság ő az egyik leghíresebb kínai író, neve azonban többször is tiltólistára került a kommunista Kínában. Bírálói viszont épp azt róják fel neki, hogy túl közel áll a kommunista párthoz, hírnevével pedig igen óvatosan bánik, kínosan ügyelve arra, hogy ne keveredjen a másként gondolkodók oldalára.

“Az írók a lelkiismeretüknek írnak, a közönségnek, a lelküknek. Senki sem azért ír, hogy díjakat nyerjen” – mondta Mo Jen egy alkalommal a China Daily című lapnak adott interjúban.

Két szakértő is reagált a hírre, az MTI-nek:

Kalmár Éva sinológus elmondta, hogy az ellenzékiként indult alkotót mára a legnagyobbak között emlegetik, megbecsült szerzőnek számít a hivatalos kínai irodalmi közvéleményben is. “A hírnevét az a regény alapozta meg, amelyből Csang Ji-mou rendező készített filmet 1987-ben. A Vörös cirokmező 1988-ban Arany Medvét is kapott Berlinben” – mondta Kalmár Éva. Megjegyezte, hogy a regény az író egyik főművének számít. A kutató az életműből kiemelte Mo Jen egyik 1989-es, Szeszföld című szatíráját, valamint a Dús keblek és széles fenekek című könyvét.

“Egy nagy író, tehát feltétlenül megérdemli az irodalmi Nobel-díjat” – fogalmazott a sinológus, aki szerint az elismerés odaítélésében szerepet játszhatott az is, hogy 2000-ben Kao Hszing-csien, egy emigráns kínai író kapta a Nobelt, amit a hivatalos kínai irodalmi közvélemény rossz néven vett. “Most egy kicsit kompenzált az akadémia. Egy olyan íróról beszélünk, akinek művei realista alapokon nyugszanak, viszont hangneme erősen szatirikus, keserű. Szerkezetileg viszont igen csapongó, szabad írásokat alkotott” – fogalmazott Kalmár Éva, megjegyezve, hogy Mo Jen novellaíróként is jelentős, holott a kínai irodalomban a műfaj nincs igazán előtérben.

Arra kérdésre, hogy Mo Jen műveiben mennyire politikus, Kalmár Éva azt felelte, hogy az 1980-as években erősen politizált az írásaiban, ezért a kínai hatalom megpróbálta háttérbe szorítani, neve többször is tiltólistára került a kommunista Kínában. Mára a hatalom is elfogadta, műveit kiadják, nemrég jelent meg az összes művét tartalmazó sorozat – tette hozzá a sinológus.
A művek stílusáról elmondta, hogy Mo Jen egyáltalán nem tűnik “egzotikusnak” egy európai olvasónak. “Egy modern író, akinek a műveit bármelyik országban megérthetik” – vélekedett, kiemelve, hogy műveit francia, angol és német nyelvre is lefordították. Tudomása szerint magyarul még nem jelent meg Mo Jen egyik műve sem.

A Vörös cirokmező egy család tragikus történetét meséli el a 20. században, de művei nem kizárólag történelmi témájúak. A Szeszföld című könyve a mai korban játszódik és az egykepolitika ellen íródott. “Egy nyomozó elmegy egy vidéki kisvárosba, ahonnan olyan híreket kapott, hogy itt gyerekeket esznek és mindenki nagyon sokat iszik” – mesélte Kalmár Éva, hozzátéve, a történet természetesen tragikusan végződik.

Zombory Klára műfordító, sinológus felidézte: Kínában a nagy kulturális forradalom idején, 1966 és 1976 között teljesen megszűnt a művészeti élet, így az irodalom is. A nyolcvanas évek elején aztán több irányzat is megjelent a kínai irodalomban: míg egyes alkotók kísérletező, formabontó művekkel jelentkeztek, az úgynevezett gyökérkeresők – akik közé Mo Jent is sorolják – a hagyományos kínai kultúrához nyúltak vissza, amellett, hogy már olvasták és jól ismerték a nyugati irodalmat is.

Zombory Klára elmondása szerint Mo Jen is megszenvedte fiatalon a kulturális forradalmat, majd íróként többször betiltották a műveit. Mo Jen és írótársai kezdetben lázadó nemzedéknek voltak elkönyvelve: nem bírálták ugyan közvetlenül a pártot, de minden művükben, sokszor történelmi köntösbe bújtatva, kritizálták a korábbi éveket, a kulturális forradalom, a kommunista “félrevezetés” időszakát – közölte a műfordító, hozzátéve, az író által felvett Mo Jen név is azt jelenti: “aki nem beszél”.
A Nobel-díjat elnyert alkotót azonban mára Szu Tunggal és Jü Huával együtt Kína három legnagyobb kortárs írójaként emlegetik hazájában is; jelenleg a kínai írószövetség alelnöki posztját tölti be.

Zombory Klára megjegyezte: az általa barátságos, szarkasztikus humorú embernek megismert Mo Jentől még egy írás sem jelent meg magyarul. “Nyáron a kínai írószövetség meghívására Kínában jártam egy műfordítói konferencián, ekkor találkoztam vele, és beszéltünk arról, hogy jó lenne magyarul is kiadni a műveit” – idézte fel.
Mint azonban hozzáfűzte, Mo Jen szövegei nagyon szépek, de rengeteg történelmi és kulturális utalást tartalmaznak, ezért fordítóinak mélyen bele kell ásniuk magukat annak a tájegységnek, annak a kornak a kultúrájába, amelyről az adott történet szól.