A Vérgróffal tett lebilincselő múlt századi időutazást folytatjuk Benedek Szabolcs vámpír-trilógiájának új kötetében, a Végrófnőben.

Habár az egy mondatra jutó vér mennyisége – úgy tűnhet – rengeteg, sietek elmondani, hogy a könyvben ez nem így van. Nem egy szokványos démonikus történettel van dolgunk. Itt nem a rettegés és a vérfürdő kerül reflektorfénybe, sokkal inkább a történelmi múltba bravúrosan beleszőtt szórakoztató, titokzatos elbeszélés. Na jó, vámpírokkal.

A főszereplőnk, az első kötetben megismert ambiciózus hírlapíró, Szállási Titusz, most Erdélybe utazik. Itt kerül közelebbi kapcsolatba a vámpírok létezésének újabb bizonyítékaival, sőt magukkal a vérszívókkal is.

A történelmi pillanat, amelyben a regény idejébe érkezünk, 1916., a románok betörése Erdélybe. Hamarosan Ferenc József is meghal, a Monarchia bizonytalan, és zajlik a háború.

Szállási Titusz barátunk története Budapesten indul, pontosabban folytatódik, ott, ahol a Vérgróf végén abbamaradt: Próbál visszatalálni eredeti hivatásához, a hírlapíráshoz, miután kilépett egy különös gróf, egy tulajdonképpeni vámpír szolgálatából. Azért csak tulajdonképpeni, mert ez az ember (ha nevezhetjük egyáltalán annak), bizonyos Saint-Germain grófja, aki Rákóczi fejedelem leszármazottjának vallja magát, már több száz éve él közöttünk, újra és újra újjászületik. Megharapta ugyan egy vámpír, de ő maga nem vált teljesen azzá. Legalábbis, amennyire tőle telik, minden bölcsességét, tudását felhasználva küzd a “kór” ellen. Az ő budapesti idegenvezetője volt Szállási, majd a gróf Erdélybe ment, hogy tovább kutassa a vészívó démonokat, remélve, hogy megtalálja bajára az ellenszert.

A munka nélkül maradt Szállási felveszi a fonalat régi barátnőjével Tarnóczay Etelkával, majd kikecmeregve az ágyából, munkát keres. Molnár Ferencnél, a kor ünnepelt írójánál köt ki, aki állást szerez barátjának Az Estnél és átmenetileg a lakásába fogadja. Így beleshetünk az ő magánéletébe is.

Benedek Szabolcs ismét mesterien hozza össze a tényszerű életrajzi adatokat regénye cselekményével: az író állítólagos öngyilkossági kísérlete valóban megtörtént, ez pedig remek apropó A vérgrófnőben egy rejtélyes sérülés megejtésére.

Ez idő tájt a labdarúgás kezd igazán népszerű és fontos része lenni a mindennapi sportéletnek – bizony, a hölgyek is ekkoriban kezdenek magas homlokú írók helyett izmos sportolókat bálványozni -, így hát (számára sajnos, számunkra szerencse) Szállási Titusz sem maradhat ki belőle.

Igazából a volt szerelme, Etelka miatt jár ki a stadionba, a hölgy szívét ugyanis már egy ünnepelt futballista, Biber Kristóf birtokolja. (Egyébként a sportban meglehetősen járatlan hírlapíró olyan mázlista, hogy az első meccsről írt beszámolóját nem kisebb személy, mint Manno Miltiades segít megírni.)

Szállási végül Az Est megbízásából kerül az erdélyi frontra, mint haditudósító. Itt aztán a háború borzalmai mellett a világ másik, ismeretlen arcát is fel kell fedeznie. Na, persze, nem kötelező, de sodródik az eseményekkel. Amikor egy kedves erdélyi kollégája, Lánczi Bernát utolsó üzenetként egy Ágnes nevű nőhöz irányítja, úgy érzi, nem is tehet mást: utazik. Brassóból Kolozsvárra.

A történet most lesz még izgalmasabb, arcok bukkannak fel a múltból, szaporodnak a rejtélyek, megkezdődik a vadászat, színre lép maga Drakula is, és természetesen bizonyos dolgokra fény derül, másokra nem. De szerencsére tavasszal már a harmadik kötetet is kézbe vehetjük a Libri Kiadó jóvoltából, úgyhogy a teljes képre csak addig kell várni.

Kapcsolódó cikkek:

• A vérgrófról két részben 1. rész, 2. rész
• Itt A vérgrófnő