A tüsténkedő közeget senki sem kedveli. Ellenben annál inkább szeret rajta röhögni mindenki. Úgy tűnik, „hülyefelügyelő-fronton” a franciák a királyok. Konkrétan: Louis de Funès – még ha az alábbi hatosfogatos listámon nem is övé az elsőség.

Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak… – a fokozódó külvilági szomorkodás beköszöntével ideje a belső megvidámodásnak. Jelesül a hülye felügyelő figurájával, akinek múlhatatlan megformálója a spanyol-francia filmbohóc. 2012. július 31-én volt 98 éve, hogy megszületett Louis de Funès, teljes nevén: Louis Germain David de Funès de Galarza, merthogy Franciaországban letelepedett ibér nemesi család sarjaként látta meg a napvilágot. Atyja előbb ügyvédként, majd gyémántművesként szorgoskodott, a spanyolországi portugál családból származó édesanyja háztartásbeliként vigyázta a kicsi Louis lépéseit.

A kiváló komikus méltatása helyett azonban, vagy pontosabban éppen azért érdemes sorra vennünk a filmes kétbalkezes nyomozótisztek legjobbjait, mert legnagyobb hatást azok a Funès-vígjátékok gyakorolták (és gyakorolják) a hazai és nemzetközi közönségre – egyfajta igazodási pontot, ha úgy tetszik: mércét adva az utódoknak –, amikben hülye felügyelőt játszott. A játékstílusát meghatározó túlpörgetett karikírozással, ami tagadhatatlanul megosztotta a közönséget, a mérleg nyelve azonban egyértelműen a rajongva imádók felé billen a fanyalgók ellenében.

Maradjunk öreg kontinensünkön – Amerika álmainkban visszainteget, és túlságosan üzletszerűen kéjelgő; Ázsia és Ausztrália túl messze van, Afrika ebben a filmtípusban nem számottevő. A hülye felügyelő alakja a németeknél nem jellemző, lehet, hogy nem szeretik, de őszintén tisztelik az államot. Az angolok hasonlóképpen vannak vele – üdítő kivételük a Rózsaszín Párduc-filmek Jacques Clouseau felügyelője, igaz, hogy ő meg francia, ami számos verbális poén forrása –, a többi mediterrán nép közül a spanyolok hozakodtak elő egy nevetésre ingerlő zsaruval, a testi funkciókat illetően zaftosan viccelődő José Luis Torrentével (Santiago Segura teremtményével).

A futball-, női alsó- (és csöcs-) függő rasszista nyomozó figurája azonban szinkópa a hülye felügyelő kategóriájában, ő elsősorban ősbunkó – mint ahogyan egyébként A Guardista ír hekusa, Gerry Boyle őrmester (Brendan Gleeson alakításában). Nem habitusával – az épp ide illik –, hanem foglalkozásával lóg ki a sorból a Finánc a pácban franciagyűlölő belga vámosa, Ruben Vandevoorde, akit a belgiumi vígjátéki színész, Benoît Poelvoorde játszik, hasonlóan A tökös, a török, az őr meg a nőcímű akcióvígjáték Francis Reggio nevű, csökött agyú smasszeréhez.

Közép- és Kelet-Európában pedig a legjobb esetben sem kacaj harsan az államot és az államhivatalokat (így a rendőröket) illetően, hanem a (kafkai) abszurd munkál.

A rendőrök hülyék „műfajában” megkérdőjelezhetetlen a gall dominancia, mint ahogyan egyébként a bűnfilmek/krimik terén is megkerülhetetlen jelentőséggel bírnak a franciák. Az alábbi hatosfogat közül öt frankhon fia: Jacques Clouseau felügyelő a Rózsaszín Párduc-, Lütyő őrmester a Csendőr-, Juve felügyelő a Fantomas-filmekből, a Jákob rabbi kalandjai Andreani felügyelője és Gibert felügyelő a Taxi-filmekből. Hozzájuk csatlakozik Skandináviából a Zsernyákok Benny rendőre.

A lista összeállításakor a fő szempont volt, hogy az adott közeg karakterének idiotizmusa mennyire hatott a történet menetére, hülyesége pusztán a jellemrajz színesítésére szolgált-e, vagy aktív cselekményszervező erővel bírt. Vitatkozni lehet (sőt: kell), várom a javaslatokat.

TOP 6 FILMES HÜLYERENDŐR

6. Andreani felügyelő

Az 1973-as Jákob rabbi kalandjaiban (rendező: Gérard Oury) a gyáros nagyvállalkozó, Victor Fakopács – mint a madár – (Funès) a maga konzervatív módján rasszista. Naná, hogy rabbinak maszkírozva közös kalandokra kényszerül zsidókkal és arabokkal. A (divatosnak gondolt) félrecsapott kalapú Andreani felügyelő (Claude Piéplu) eközben folyton mellényúl, szó szerint, a klasszikus helyzetkomikumnak megfelelően sosem azt kapja el, akit kellene. A párizsi kis zsinagógában – keresztényi tiszteletből – lekapja a fejfedőjét, holott nemcsak a bóherkék tudják, hanem a zsidó vallást valamennyire is ismerő turisták, fedetlen fővel illetlenség az Isten előtt mutatkozni az izraelitáknál.

5. Benny rendőr

A szíriai gyökerű, Stockholmban rendező Josef Fares 2003-as svéd–dán koprodukcióban készült Zsernyákok című komédiájában egy svéd kisvárost túl békésnek és nyugalmasnak ítélnek a központi hatóságok, ezért a helyi rendőrőrsöt fel akarják számolni. Erre a munkájukat szerető és féltő közegek bűnözésbe fognak, hogy bizonyítsák létjogosultságukat. A főszerepet a rendező bátyja, Fares Fares alakítja, ám vitathatatlan, hogy az egyik legjobb jelenet a parókát hordó (kopaszodó), (nap-) szemüveges Benny rendőré (Torkel Petersson), aki erősen hajlamos akciófilmes hőstettekbe álmodni magát.

 

4. Lütyő őrmester

Jean Girault rendező (és társ-forgatókönyvíró) 1964-ben indította útjára a Csendőr-filmjeit. A pukkancs Saint Tropez-i egyenruhást Funès hatszor játszotta – A Saint Tropez-i csendőr (1964), A csendőr New Yorkban (1965), A csendőr nősül (1968), A csendőr nyugdíjban (1970), A csendőr és a földönkívüliek (1979) és A csendőr és a csendőrlányok(1982) –, utolsó filmjeként a csendőrlányos opust forgatta. Figurája egyszerre volt kisstílűen hatalomfüggő és ostoba, a hősiessége persze sosem volt kérdéses. A szériában rajta kívül egyetlen állandó szereplőként – a szintén hülye – Jeromos főtörzsőrmestert (Michel Galabru) láthattuk.

Fájdalmas aktualitás, hogy idén szeptember elején, nyolcvanhárom éves korában távozott körünkből több Csendőr-film bugyuta Albert Merlot közközegét alakító Christian Marin (a franciák egyik legkedveltebb komikus színésze).

3. Gibert felügyelő

A Luc Besson-művek Taxi-filmjei (forgatókönyv és producer: Besson) a szerencsétlenkedő (járművezetésben teljesen ügyetlen) zsaru, Emilien (Frédéric Diefenthal) és csibészes, a Peugeot 406-os (majd 407-es) felturbózott autójával száguldozó bérsofőr kettősére építenek. Eddig négy felvonáson át – Taxi, 1998, rendező: Gérard Pirés; Taxi 2, 2000; Taxi 3, 2003 és T4xi, 2007, mindegyiket Gérard Krawczyk rendezte – robogták az ámokot Marseille-ben, Párizsban, a francia Alpokban és Tignes-ben Mercédeszes német, Nissanos japán, görkorcsolyás és belga bűnözők ellen. A széria hülye rendőre mégsem Emilien, ő legfeljebb ügyefogyott, az igazi idióta a nagyratörő, de mindig nagyokat bénázó Gibert felügyelő (akit mind a négy részben Bernard Farcy formált meg).

2. Juve felügyelő

A Pierre Souvestre–Marcel Allain-bestsellerekből Fantomas-trilógiát (Fantomas, 1964; Fantomas visszatér, 1965 és Fantomas a Scotland Yard ellen, 1966) rendező André Hunebelle a szürkemaszkos gaztevő-király és a Pirkadat nevű napilap újságírójának kettős szerepét Jean Marais-val játszatta el, a riporter kedvesét Mylene Demongeot alakította. A Fantomast minden áron elcsípni vágyó Juve felügyelőt Funès formálta meg, földön, vízen, levegőben zajlott a vehemens üldözés, de hiába vetettek latba minden furfangot és „mütyürt”, a gonosztevő mindig kicsúszott a sajtóval szövetkező nyomozószerv kezei közül. Ebben a felügyelő hülyesége is közrejátszott.

1. Jacques Clouseau felügyelő

Ugyan a „zseniális észjárású” és „kungfuzó” párizsi nyomozót Steve Martin is alakította (Jean Renóval az oldalán) – kétszer: A rózsaszín párduc 1-2., 2006 és 2009 –, az elsőség mégis a kiváló brit színészt, Peter Sellerst illeti meg. Blake Edwards rendező Clouseau szerepét az amerikai-angol együttműködésben készült mozijaiban hat alkalommal osztotta Sellersre: A Rózsaszín Párduc (1963), Felügyelő életveszélyben (1964), A Rózsaszín Párduc visszatér (1974), A Rózsaszín Párduc újra lecsap (1976), A Rózsaszín Párduc bosszúja (1978) és A rózsaszín párduc nyomában (1982) – ami egyébként (mint Funès Csendőr-opusainál) az utolsó filmje volt. (Újabb sajnálatos frisshír, hogy kilencvenöt éves korában elhunyt a Rózsaszín Párduc-filmek Dreyfus felügyelője – Clouseau főnöke –, a prágai születésű Herbert Lom.)

S akkor a győztes klasszikus kifigurázott akcentusa („mazsom, ’ülye, dökümon”):

…ami a remake-elt változatban sem sokat javult („Jaj, de guszta ez a hamburger”):