Az ősz beköszöntével gyakorta jönnek vendégségbe a versek. Hogy kihez melyik költő éppen melyik verse kopogtat be, talán a véletlentől, talán a bádogon kopogó eső ritmusától függ. Olyan ez, mint a tavasz, nincs rá recept.

Én ősszel általában Yeats rajongóvá leszek. Yeats elsőrangú lírikus volt. számomra Keatsnél játékosabb, melankolikusabb, vágyakozóbb és kevésbé veretes, de a líra már csak olyan, mint a szerelem, senki tanácsára nem érdemes adni.

Néhány napja a kedvenc Yeats versem motoszkál a fejemben. Egy szép és könnyed nyolcsoros.

Aedh wishes for the clothes of heaven

Had I the heavens’ embroidered cloths,
Enwrought with golden and silver light,
The blue and the dim and the dark cloths
Of night and light and the half light,
I would spread the cloths under your feet:
But I, being poor, have only my dreams;
I have spread my dreams under your feet;
Tread softly because you tread on my dreams.

A verset elsősorban angolul tanácsos olvasni, akkor érezzük a ringását igazán, de azért olvashatjuk Szabó Lőrinc kiváló fordításában is, vagy az én sokkal kevésbé kiváló, de talán még elfogadhatónak tekinthető fordításomban is. Rejtély, miért érzi az ember úgy, a kedves verset ő, csak ő érti igazán. Ilyen a líra: elhiteti az emberrel, hogy fontos.

Az ég köntösére vágyik

Volna csak enyém az ég köntöse,
arannyal hímzett ezüstszínű fény,
az ég kék, sötét s szürke köntöse,
melyben az éj jár s a hajnal s a fény,
azt teríteném lábaid elé;
de minden kincsem csak az álmaim;
álmaim terültek lábaid elé;
lépj lágyan: amin jársz: az álmaim.

 

(Szabó Lőrinc fordítása)

 

Az ég köpenyére vágyik

Ha enyém volna az égbolt köpenye,
Az arannyal hímzett ezüst fénye,
A kék, a fényes, a sötét ég köpenye,
A nappal, az éj és a hajnal fénye,
Lábaid elé teríteném mindenem;
Szegény vagyok, nekem csak álmok jutottak;
Az álmaim terítem eléd, mindenem;
Óvatosan lépj, neked az álmaim jutottak.

 

(saját fordítás)

Nézd meg, mi van a címlapon! »