Gil Scott Heron amerikai költő, zenész tavaly májusban halt meg.  Űrt hagyott maga után. Jellegzetes előadásmódja, sokak számára népszerű versei kiemelkedő színfoltja volt a kortárs amerikai költészetnek. Tizenhat év csend után, 2010-ben jelent meg utolsó albuma az I’m New Here. 

Nem lettem valaki más,

és nem is akartam más lenni.

De új vagyok itt, kérlek vezess körbe.

Mindegy, milyen messzire tévedtél,

mindig van visszaút.

Találkoztam egy nővel egy bárban,

azt mondtam neki, engem nehéz ám kiismerni,

és szinte lehetetlen elfelejteni,

mire azt mondta, akkora az arcom, mint Texas.

De új vagyok itt és már nem emlékszem.

Kicsi az vagy nagy? …

Jó ideje már, hogy az óra elütötte az éjfélt

És magával hozta a hajnalt

Istenem, biztos álmodom

Ideje megint felkelni

Ideje megint elindulni

Ideje megint zoknit húzni

Hova lett az éjszaka?

Aludnom kellett volna

Ahelyett, hogy itt ülök és iszom a sört

És megint levelet próbálok írni neked

Nem is tudom, hányszor álmodtam múlt éjjel, hogy írok neked

Aludnom kellett volna ahelyett, hogy a lemezeim közt kutatok újra meg újra

És akkor nem virrasztottam volna egyedül

Hova lett az éjszaka?

Le kellene feküdnöm most

És hagyni a picsába az állást meg a pénzt

Mert levélpapírra költöm az összeset

De annál, hogy ‘Kedves szívem, hogy vagy?’

Sosem jutok tovább

Fogat mosok, megborotválkozom

Kinézek az ablakon

Az ég sötét

Lehet, hogy esni fog

Hova lett

Hova lett

Hova lett