Ha jó bűnügyi történetre, izgalmas nyomozásra, és egy kis francia iróniára vágyunk, mi mást is olvashatnánk, mint Georges Simenon Maigret történeteinek egyikét.

Az Agave Könyvek gondozásában megjelent sorozat negyedik,  Maigret és az éjszaka örömei című, kötetét tarthatja most kezében a kedves olvasó.

Nagy öröm, hogy a kötet, illetve az egész sorozat kiállítása is, példamutatóan igényes; a borító egyszerű, de mutatós, a kötet pedig áttekinthető szedésű, szembarát oldalakkal bír; mindkettő Kuszkó Rajmund munkáját dicséri.

Az 1950-ben íródott mű Georges Simenon korai bűnügyi regényei közé tartozik. Ahogy a cím is mutatja, a szerző a Párizs éjszakai életébe kalauzolja olvasóit, és már ebben a korai regényben is megcsillogtatja a későbbi Maigret történetekre olyannyira jellemző pontos jellemábrázolást és helyszínrajzot.

A történet Párizs egyik jellegzetes , éjszakai  szórakozóhelyeiről ismert részén, a Montmarte-on játszódik; szereplői is a párizsi éjszaka tipikus figurái, a táncosnő, a mulatótulajdonos, a felesége, az ifjú szerelmes, a kábítószeres , valaha gazdag és szép idős nő és így tovább. Itt történnek a gyilkosságok, itt nyomoz Maigret, és itt fogják el a gyilkost is végül. Boldog békeidők, amikor még helyben meg lehetett mindent oldani, nem kellett hozzá az Interpol, az FBI vagy  a TEK.

Azt hiszem, egy kicsit férfias krimi a Maigret és az éjszaka örömei. Azok az aprócska utalások, ironikus kiszólások, amiket annyira szeretünk a Maigret történetekben, bizony nem kifejezetten a női humor eszközei. Olyasmi ez, mint amikor két férj anyósvicceket mesél egymásnak, vagy amikor azonos csapat szurkolói megbeszélik a hétvégi meccset. Simenon zsenialitását dicséri, hogy ez inkább szórakoztatja, mint bosszantja a női olvasóközönséget.

Lapointe ezen az éjjelen eltemette első szerelmét. És megölte az első embert életében. Ami Lognont illeti, még mindig a Constantin-Pecqueur tér lépcsőin morfondírozott, mivel elfelejtették felmenteni az őrségből.

A bűnügyi regény másik érdekessége az volt számomra, hogy ismét szembesültem azzal, milyen sokat változott a világgal együtt maga a nyelv is. Hogy az ötvenes évek (francia) olvasóinak fel sem tűnik, hogy a felügyelő egészen konkrétan berúg a bárban nyomozás közben, illetve, hogy a meleg és drogfüggő fiatalembert nemes egyszerűséggel lebuzeránsozzák a rendőrtisztek. No igen, eltelt hatvanegynehány év. Ma kicsit más kifejezéseket tekintünk politikailag korrektnek.

Ez a világ a férfias játékok; a  mulatók, a fülledt erotika, a csillogó ruhájú fiatal lányok, a konyak és a szivar világa.

Mindez egy külön kis világot képezett, aminek úgyszólván semmi köze nem volt az emberek mindennapi életéhez. Legyen szó Désiréről, a két zenészről vagy másokról, ők akkor mentek lefeküdni, mikor az ébresztőóra megszólalt a házakban, és a nap legnagyobb részét ágyban töltötték. Arlette is így élt, igazából a Picratt’s vöröses fényében kezdett felébredni, és alig ismert más férfiakat, csak azokat, akik sokat ittak, és azokat, akiket a Szöcske más mulatók kijáratánál szedett össze.

Nem nőnek való vidék, de azért egy bűnügyi nyomozás erejéig a női olvasók is ellátogathatnak a párizsi éjszakába.

Fülszöveg:
A Picratt’s egy kis éjszakai klub Párizsban, ami hajnali négykor zár be. Mindenki hazafelé igyekszik, kivéve Arlette-et, az egyik táncosnőt, aki a körzeti rendőrőrsre indul, hogy bejelentsen egy tervezett gyilkosságot. Állítása szerint két férfi arról beszélgetett a mulatóban, hogy másnap megölnek egy grófnőt. Bár az elmondottak részletei meglehetősen ködösek, reggel a bűnügyi rendőrségen Maigret felügyelő és kollégái kihallgatják a lányt, aki viszont visszavonja a bejelentést arra hivatkozva, hogy előző éjjel részeg mámorában nem is tudta, mit beszél. Maigret-nek azonban bogarat ültet a fülébe a történet, majd délelőtt befut egy telefonhívás; gyilkosság történt, de az áldozat nem az, akire számítottak…

Simenon 1950 decemberében fejezte be “A Maigret és az éjszaka örömei” című művét, ami az egyik legismertebb Maigret-regénnyé vált: mind a francia, mind az angol televízióban számos feldolgozás készült belőle.

Agave Könyvek, 2012

Fordító:Sóvári Judit

Eredeti cím: Maigret au Picratt’s

Oldalszám: 160

ISBN: 9 786155 049897