Kiss Tibi mondja: „olyan fesztivál ez, ahol az ember azt érzi, hogy jó lenne így élni a hétköznapokban is.” (KONCERT) – idézet a fesztivál honlapjáról.

Ha nyár, akkor itt a fesztiválok ideje, naná, legyen már hol elkölteni azt a kis fölös pénzt, ugye, ízléstől függetlenül, illetve dehogyis, éppen hogy nem függetlenül, hanem szakosodva. Hogy annak idején a Művészetek Völgye vajon revansot óhajtott-e venni a szórakozó tinédzsereken, esetlegesen szüleiknek szeretett volna valamiféle vigaszt nyújtani, nem tudom, nem nagyon hiszem. Mégis, mégis jó érzés, hogy amíg gyermekeink és barátaik a Fishingen (avagy a Rockmaratonon) tombolnak, ahova a megértő szülő hmm… legfeljebb csak egy napra ugrik le a Quimby miatt, és szigorúan becsukott szemmel jár, nehogy azzal égesse a gyereket, hogy nem tud elszakadni ifjúkora fesztiválfílingjétől, na szóval jó érzés, hogy van olyan fesztivál is, ahol (lássuk be, öregszünk) nem feltétlenül hányják tarkón az embert éjszaka.

Örömmel olvastam, hogy idén is van Művészetek Völgye, hurrá, de az az igazság, hogy én annak is örülök, hogy nem minden évben sikerült megrendezni ezt a színvonalas művészeti örömünnepet. (Jaj, de gonosz vagyok.) Ha ugyanis 2008-ban lett volna Művészetek Völgye, akkor most lehet, hogy nem lenne Ördögkatlan.  Azért pedig nagy kár volna.

Amikor 2008-ban Cseh Tamás, a fesztivál egyik fő védnöke, (a másik a csodálatos Törőcsik Mari), megnyitotta az akkoriban két és fél napos első Ördögkatlant, talán a szervezők sem gondolták, hogy néhány évvel később az első ötezer látogató többszörösével kell majd számolniuk. De ne tartson senki tőle, hogy akkor ez most valami monstre dolog, hogy valami beláthatatlanul és kényelmetlenül hömpölygő tömeget kell túlélnie. Erről szó sincs.

Mind a programok, mind a helyszínek azt képviselik, ami annyira vonzóvá teszi, és mindig is vonzóvá tette a ‘Délvidéket’ mások szemében. A lusta augusztusi napsütést, a pincehideg hosszúlépést, a szieszta idejét. Persze amíg a test pihen, a szellem sok nagyszerű dolgot képes befogadni. Költészetet, képzőművészetet, zenét, drámát … Nem sorolom. Az Ördögkatlan összművészeti fesztivál. A szervezők hitvallásában ezt olvashatjuk: “a mi céljaink … az emberség, a sokszínűség és a minőség ötnapos ünnepét megteremteni, arra törekszünk, hogy minden értéket felmutató műfaj megmutatkozhasson, és mindezt oly módon, hogy a mainstreamtől a marginális kísérletekig minden helyet kaphasson.”

Idén az immár ötödik alkalommal  megrendezésre kerülő Ördögkatlan Fesztivál több helyszínen zajlik;  Nagyharsányban, Kisharsányban, Palkonyán, a Vylyan Pincészetben és a Szársomlyói Szoborparkban. Öt napon át várják ide a látogatókat fantasztikusan színes  programválasztékkal.   A gyerekprogramok és a kiállítások mindegyike ingyenes, de a kínálatot elnézve  még az utolsó pillanatban megváltott heti belépő 11.000  forintos ára sem megfizethetetlen.  (Csak összehasonlításképpen: ha a gyereknek idén a Soundra szottyant volna kedve leruccanni, ott egy elővételes NAPIjegyért ennél többet kellett volna fizetni. De éljenek az önfentartó kamaszok, és a vidéki fesztiválok!)

Annyi minden érdekes program lesz, a Quimbytól Péterfy Borin keresztül Szemző Tiboron át rengeteg koncert, sok-sok kiállítás, felolvasás, csak az ördög tudja, még mi nem. De nézzétek meg a programfüzetben, mert nem tudhatom, kit mi érdekel. Annyit tudok, hogy én erre a kiállításra mindenképpen szeretnék elmenni.

Azt hiszem, ami a rengeteg, és színvonalas program mellett igazán jó ebben a fesztiválban, azt csak személyesen lehet megtapasztalni. Szóval, kocsiba be, ablakot le, ha most elindultok, még leértek az esti megnyitóra.

Ja igen, és az Ördög! Az a Szársomlyó miatt van ám. Mert azt a hegyet maga az Ördög szántotta fel. Mi itt délen így intézzük a nehéz földmunkát. 😉