A nyár utolsó hónapjához érve már világosan látszik, hogy tudtuk-e, tudjuk-e helycserés vakációval tölteni a forró napokat, vagy a szoba-mélyben szorongva, a kétségbeesés bénultságától magunk elé meredve várunk az aktuális hitel- és köztartozás-behajtóra. Utazni mindenki szeret, aki nem teheti, most az is velem tarthat egy virtuális kalandra. Hagyjuk a nyomott hangulatot a másra, elő a (kölcsön-) söröket, íme, összeszedtem néhány tömegközlekedős klipet a jobb kedv reményében!
Hajdanán meg voltam győződve, a tömegközlekedés azt jelenti, hogy bazinagy utasok lihegnek és szorongnak a buszon, ami a tapasztalatok alapján később igaznak is bizonyult. Magam is beértem a sorba: bazinagy lettem. Eljött az ideje hát, hogy megváltott tiketemet szorongatva elmélázzak, miért olyan kaland-teli a helyi viszonylatú buszutazás?
Ha nincs autó – nem telik rá, vagy egyéb (egzisztenciális) kényszerítő körülmények miatt mellőznünk kell –, akkor, hajrá, tömegközlekedjünk! Busz – és vonat – szinte mindenhol akad, csak le kell hajolni érte. Ezúttal azonban mellőzöm a sínes élményeim megosztását, a városi buszközlekedést veszem górcső alá, bár vonatozós klip is került az alkalmi listámra.
A helyi buszjárat gondolata a modern városfejlesztéssel egy keletű. Bölcs és kényelmes (nem-különben: lusta) eleink rájöttek, fog a franc gyalogolni, vesszen a sportos életmód. Lett tehát buszjárat. Amelyen válogatott és jellegzetes közönség utazik. Ott van példának okáért az agresszív nyugdíjas (az ANYU). Az ember nem születik ennek, hanem azzá válik. Kiérleli az idő. Az ANYU – ismerszik onnan is a kifejezés, amikor beszorulunk az ajtóba: az ANYU-dat!, kiálltjuk – dologtalan, nem siet sehova, viszont előszeretettel közlekedik csúcsidőben és csoportosan. Velejárója az idomtalan csomag és a bot, mindkettőnek nagy hasznát veszi az ülőhelyek megszerzéskor. Villámgyors és a mindenáron történő székbe huppanás a célja. Jegy és bérlet már nem kell neki, ezért hajlamos az oldalajtón felhágni, többnyire a babakocsit tartalmával leemelni szándékozó kismama fején keresztül. Nincs az a Black & Decker ütve fúró vagy szamuráj konyhakés, amely ennyire intenzív haladásra képes a zárt utas-sorfalon keresztül. Mint írtam volt: ANYU-vá válik az ember, az én anyum például, mikor kitettem a távolsági buszjáratnál és visszakanyarodtam (kb. öt másodperc), átvágta magát a tömegen, és ülve (!) intett búcsút nekem.
Másik jellegzetes utas a rágózó-fejhallgatós suhanc (a RÁFEJHASU), aki két megállót utazik, és tomboljon a hőség, vagy essen eső, hulljon hó, ő ül. Általában ikerterhes kiscsoportos óvónők térdepelnek előtte a helyért rimánkodva, vagy negyvenes szaturációjú (az újjáélesztés küszöbén hörgő) aggastyánok borulnak az ölébe, akiket méla undorral lök el, és szinte minden útján kifelé bámul, mintha odakünn tegnap óta hallatlanul nagy csodák születtek volna (mondják is, hogy a RÁFEJHASU helytörténetben verhetetlen).
A buszközlekedés elmaradhatatlan része a sofőr, akivel olykor meg lehet alkudni a jegyért, és fél áron lehet zötyögni a célállomásig, ami jó. Másfelől azonban vérvonalában luciferi jellemzőket fedezhetünk fel, szívesen időzik üres járművével a megállóban, menetlevélnek álcázott újságokat lapoz, keresztrejtvényeket fejt, miközben a várakozókat belepi a hó, elfödi az esővíz, múmiává asznak a napon. Egyesek ilyenkor sátáni kacajokat vélnek hallani szájából, ami kizárt, mert a parizeres zsömle mellett ez nem lehetséges. Legfőbb ismérve, hogy a menetrendet nem tartja be, ez egyébként országosan jellemző, és egyszer, amikor ismerőseim Németországban időztek, a buszmegállóban ki volt írva, a busz 14.56-kor jön, és jött, a magyar viszonyokhoz szocializált barátaim idegesek lettek, és meg kellett inniuk egy csomó snapszert. Lám, mire vezet a pontosság.
Előfordul az is, hogy a jelzés ellenére a sofőr nem nyitja ki a hátsó ajtót, ebből többen – tévesen – arra következtethetnek, hogy vak. De nem, éppen ellenkezőleg, szeme, mint a sasé, pontosan látja például, ha egy várakozó szorong a megállóban, és ilyenkor gyorsan elkerüli.
Mindent összevetve a buszutazás nagy kaland, böngésszünk menetrendet, ismerkedjünk, szorongjunk, hágjunk a másik lábára, a kapott pofonok örömmel tölthetnek el, hiszen érezzük, hogy élünk.
Mindezen felbuzdulva következzék hát egy kis klipes ejtőzés. A szelektálásom ad hoc (hasra ütés-) jellegű, biztosan akadnak frappánsabbnál frappánsabb videók a hazai és nemzetközi zenei palettáról – szívesen veszek minden észrevételt, kiegészítést és javaslatot (nosza, lehet ragadni a klaviatúrát) –, momentán nekem ezek a mozgóképek jutottak az eszembe. A válogatáskor kifejezetten a közösségi közlekedést így-úgy érintő videoklipeket vettem figyelembe, tehát a nagyszámú autózós mini-mozik ezúttal nem jöhettek szóba (majd egy másik alkalommal).
TOP 5 TÖMEGKÖZLEKEDŐS KLIPEK
5. Kispál és a Borz: A következő buszon (+ Kiss Tibi a Quimbyből)
Azonnal egy kis rendhagyással kezdem: a hazai klasszikus klipjében egy fél far-motorosnyi busz sincs, itt is – mint ahogy az együttes majd’ minden számában – a szöveg dominál; köszönjük, Lovasi András! A dal klipje Merényi Dávid Napozz Holddal – A Kispálfilm című mozijából részlet, a (nyers-) anyagot a csapat 2010-es szigeti búcsúkoncertjén vették fel. A rendező mellett fontos megemlíteni a két operatőr, Nagy Bálint és Szőke Dániel nevét, akik – először a magyar nagyjátékfilm-történelemben – professzionális, mozgóképek rögzítésére is alkalmas – fényképezőgépekkel dolgoztak (utóbb hasonló történt Bergendy Péter remek thrillerének, A vizsgának az esetében).
A valahai BKV-vezér, Aba Botond nincs már sehol, de az azóta amerikai karrierre lendült Antal Nimród Kontroll című, kultuszteremtő filmjét (2003) örökbecsű kedvencként tartjuk számon. Az ezredfordulós budapesti metróállapotokról nehezen lehetett értőbb – és thriller-köntösbe burkolt – lát-letetet adni, mint amiképp Antal tette volt. A lúzer ellenőrcsapat – Csányi Sándor, Mucsi Zoltán, Pindroch Csaba, Badár Sándor és Nagy Zsolt – karakterrajza hibátlan, amiképp a képek (operatőr: Pados Gyula) és a zene (Neo együttes) is.
A nagyjából egyslágeres finn breakbeat-, hiphop-formáció (house-zal és dance-szel fűszerezve), a Bomfunk MC’s 1998-2005 között elsősorban ezzel a számával tarolta le a világ slágerlistáit és fesztiváljait (igen, a Szigeten is jártak). A rapper-frontember, Raymond Ebanks (művésznevén: BOW vagy BODubb) és a producer, Jaaki (vagy Jaakko) „JS16” Salovaara írta és rendezte ezt a klipet, amit a helsinki metróvonal Hakaniemi állomásán vittek filmre. A főszereplő rasztahajú kissrácot az akkor 15 éves Marlo Snellman alakította, aki érettebb fővel miután kilábalt a drogfüggőségéből (és rendőrségi ügyeiből) maga is zenészkedik és zenei producerkedik. A klip az első emlékezetesebb opus a „fejhallgató-függőségről” (lásd fentebb: RÁFEJHASU).
2. Berki Tamás: Békés expressz blues
A 66 esztendős Berki Tamás (István) neve a késő harmincas és negyvenes korosztály alattiak számára keveset mond. Kár. A magyar zenész, zeneszerző, énekes, gitáros, dobos, pedagógus (zeneművészeti egyetemi tanár) neve elsősorban a hazai dzsesszélet ismerői számára mond valamit. Játszott Vámos Miklóssal (igen, az íróval), Gonda Jánossal, az Intrabrass dzsessz-együttessel, a Benkó Dixieland Banddel stb. Dolgozott az Állami Bábszínházban, a Duna Televíziónál, a Danubius Rádiónál, illetve a Mai Nap és a Kurír napilapoknál. Nyolc éve vezeti a Berki Tamás Bandet (más néven: Berki Team), a Békés expressz blues című örökzöldje (a zene és a szöveg is őt dicséri) az 1984-es Igazi paradicsom szólólemezén jelent meg. Pest megyeieknek kötelező, már csak azért is, merthogy: „Fejem fölött lebeg a cso-cso-csomagom, a Mende–Sülysáp-vonalon utazom…”
Az egyedi pályaívet befutó (saját útját járó), tehetséges, 29 éves férfiember Nagy-Britanniában született és él – egy maláj-kínai apa és egy skót-ír anya (a kelta énekesnő, Mae McKenna) gyermekeként. Számait (amiknek a szövegeit is ő maga írja) egyedül készíti, programok, samplerek, gitárok, s minden más megszólalásra alkalmas eszköz (például a saját teste) segítségével. A Youtube-on lett igazi sztár, és megtette nekünk, magyaroknak azt a szívességet, hogy a Lady Luck Budapesten rögzített klipjével első osztályú országimázst alkotott nekünk (ezt a számát több, mint ötmillión nézték meg a video-megosztón). Beutazza székesfővárosunk tömeges közlekedési lehetőségeit, ácsingózik buszon és villamoson, kapaszkodik a metróban, ül taxiban. Egyértelmű, hogy a tömegközlekedős hungarikumok királya. A 2011-es, második albumáról, a Mirrorwriting címűről való szám klipjét a „Ninja” fedőnevű rendezői duó – Tim Grabham és Suridh Hassan – jegyzi, Pest ötlete tőlük ered.
GITTEGYLET 