Péter vagy, avagy a tisztára mosott én

Ahogy a Nagyfőnök Péterre alapozta egyházát, úgy alapozta a Bencsik EP-re ezt az első könyvét. Jó kis könyv különben; Pável ugyan kevesellte benne a faszt, mint a Bencsik kötőszavajárását, de ott van az is azért kérem szépen, kissé lábjegyzetben, kissé dekadensen. Mint amolyan vagina vakancia. Madzagon méz.

Másképp amit nem szeretek benne, azt az EP-ben nem szeretem. Szerintem. Amikor tudom, hogy ezt most tudnom kéne, de bazmeg, nem. És csak pislogok hülyén. És kurvára nem szeretem hülyén érezni magam.

Amit meg szeretek benne, az a Bencsik stilisztikai készsége és nyers okoskodása. A szociológiája a Bencsiknek. A – hogy is mondjam – műfajtalankodása. Meg a Nádaskodása is – mert persze te is benne vagy. Benne vagy te is, Péter.

Szóval, jó kis könyv, mondom, súlya van a kicsiségének. A Péterek primátusa dacára. Vagy mellett. Vagy mi. Mer’ ugye:
„NEM SZORÍTHATJUK KI NYOMTALANUL A SZÖVEGBŐL A PÉTEREKET.”

Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat… (Na jó, ezt az utolsót történetesen nem a Bencsiktől idéztem.)

A könyv fülszövege:

A kiadó Gemma sorozata (első kötetesek) negyvenedik köteteként látott napvilágot a fiatal szerző többnyire lírai hangvételű, a vers és az esszé mezsgyéjén született szövegei, amelyek azt is tükrözik, hogy esetünkben filozófia magyar szakos hallgató írta.

Forum Könyvkiadó, Újvidék, 2009
92 oldal
ISBN: 9788632307509