A pre-Cartoon Networkös és a Disney előtti időkben az Orionok és Videotonok képernyőire tapadva lestük a rajzolt és fából faragott kedvenceink, Rumcájsz, Lolka és Bolka, Moha és Páfrány, a Plakátfiú, a Kisvakond, a Varázsceruzás Fiú (és kutyája) stb. hihetetlen kalandjait. Nem egészen értettük, miért foglalják előlünk a szülők a fotelt, amikor két kacskalábú marionett-báb is megjelent a színen. Csak korosabb fővel értettük meg: bárhogy is van, Spejbl és Hurvínek a királyok.

A Skoda autó és a csehszlovák meseipar mély nyomot hagyott gyermeki lelkünkön. Meglehet, úgy képzeltük, hogy minden prágai utcasarkon mágikus mesefigurák állnak lesben, csak direkt azért, hogy jól megvicceljenek (értsd: szórakoztassanak). Amikor a hetvenes évek derekán-végén, a nyolcvanas évek elején Spejbl bácsi és Hurvínek nevű fiacskája – oldalukon a cserfes Manickával és Zeryk kutyával – életünkbe imbolygott, a zászlófelvonásokba szürkült mozgalmi hétköznapjainak bearanyozódtak, akárha egy jó cseh sörrel öntötték volna nyakon. Világosság vált: a felmenőkön is lehet röhögni, legalábbis Hurvínek gyakorta volt talpraesettebb, mint kedélyesen dörmögő atyja, és az élet úgy alapvetően előnyösebb színben tűnt fel. Ehhez csupán a nagyszerű Josef Skupa professzor (1892-1957) Nyugat-Csehországban 1930 alapított marionett-színházának legendás figurái, azok vidám és cinikus történetei kellettek – és persze ezek filmre vitele. (Érettebb fővel tesszük hozzá: a prágai Spejbl és Hurvínek Színház a gyermekelőadások mellett kifejezetten a felnőtteknek szóló, szarkasztikusabb és zaftosabb opusokat is felvett a repertoárjába.)

Az elnyújtott „atyááám” megszólítás közkeletűvé lett a családokban – ennek nem minden érintett örült maradéktalanul –, hótegyszerű csajainkat későbben pedig előszeretettel „manickáztuk”, pláne, ha a hangjuk a cincogás frekvenciáján rezgett.

A nem túl bonyolult történetek egyaránt alapoztak a helyzet- és jellemkomikumra, ezt nyilván hátulgombolósan nem tudtuk, pusztán önfeledten vigyorogtunk. A bábfilmben adódó egy-egy problémába szinte kivétel nélkül beletört a fiúk bicskája, de végül helyreállt a rend, a maga cseh módján (ha tehették volna, nyilván hozzátették volna: igyunk meg egy pofa sört).

Spejbl és Hurvínek az egész világon kultikus státuszba emelkedett, még az Európától oly’ távoli országokban is, mint India és Mexikó komoly rajongótábort szerzett. (Megfelelő alternatívát kínál az egyen amerikai cuccokra.) Nemzeti és világörökség részét tekintve ezek a bábmesék Kemény Henrikhez és az ő „Vitéz Lejszló”-jához mérhetőek – a csehek ebből rendkívül jövedelmező merchandising tevékenységet is folytatnak, nem úgy, mint mi. És szobrot is állítottak a halhatatlan bábduónak Plzeñ városában.

A Spejbl és Hurvínek Színház Magyarországon többször is tiszteletét tette (az ötvenes évek elején és a hetvenes években). Mivel azonban csak a jó ég tudja, hogy nálunk mikor találkozhatunk élőben velük újra, vagy mikor veszi a fáradtságot (és az eurót) valamelyik tévécsatorna, hogy újra közkincsé tegye imádott marionettjeink üdítő sztorijait, aki Prágában jár és teheti, keresse fel a Spejbl és Hurvínek Színházat. Jól fog szórakozni.

• A színház címe: Prága, Dejvická utca 38.
• Telefon: (+420) 233-341-241
• Jegyrendelés: (+420) 224-316-784
• Titkársági e-mail: spejblhurvinek@volny.cz (angolul is értenek)
• Honlap: www.spejbl-hurvinek.cz