Az eltűnt idő nyomában legalább akkora „izéje” a huszadik századnak, mint az Ulysses, nem beszélve a madelenie-süteményre gyakorolt pr-értékéről. A süti, ami a világirodalom legnagyobb szabású emlékáradatának kiindulópontja.
A nyiszlett kisfiú, Marcel 1871. július 10-én született Párizs Auteuil nevű kerületében, pontosan 141 évvel ezelőtt. Kilencévesen volt az első asztmás rohama, rá is fogták rögtön, hogy beteges a gyermek, sokszor vitték vidékre pihenni. Illiers falván időzött tehát, és innen vette a mintát ahhoz a Combray-hoz, ahol aztán regényeinek szereplői is gyakran tartózkodnak. Halála után Illiers meg is kapta az Illiers-Combray nevet.
Betegségétől eltekintve nem volt nehéz gyermekkora. Édesapja orvosként dolgozott, édesanyja művelt nőként Macelre is ösztönzőleg hatott.
A gyermek aztán járt iskolába is, sőt egy évet még a hadseregben is lehúzott, asztma ide vagy oda, utána pedig a Sorbonne-on jogot is hallgatott. De elsősorban irodalmi sznobként vált híressé. Hírhedtté. Talán ez lehetett az oka, hogy Az eltűnt idő nyomában (A la recherche du temps perdu) regényfolyamának első kötetének (Swann – Du côté de chez Swann) nem talált kiadót. Saját költségén volt kénytelen kiadni 1913-ban…
Erősen kötődött édesanyjához, halála nagyon megviselte 1905-ben. Amikor Proust megörökölte a családi vagyont (konkrétan milliomos lett), hiába vált függetlenné, egyre betegesebb, magányosabb volt.
Talán homoszexualitása is hozzájárult a zárkózott élethez, hiszen nyilvánosan sosem vállal(hat)ta fel. Asztmája arra kényszerítette, hogy inkább éjszaka éljen, a nappali fények, illatok rohamokat okoztak nála.
1922-ben halt meg, tüdőgyulladásban. A híres Père-Lachaise temetőben nyugszik.
GITTEGYLET 