Július 5-én, a Bakelit prózai darabbal zárta az évadot.  A TÜPO Társulat, Sławomir Mrożek: Strip-tease című színművét adta elő.

Picikét műkedvelő színház jellege volt, de a fiatal színész(növendékek?) nem egészen kiforrott művészi játéka teljesen illett az abszurd darabhoz. A produkció különlegessége az volt, hogy az eredetileg két férfi főszereplőre íródott művet, itt egy férfi és egy nő játszotta. Ez az újító felfogás nagyon jót tett a műnek, érthetőbb lett, bár kevésbé abszurd hatású.

Egy férfi és egy nő, járja a maga útját, „törekszik a céljai felé”, amikor egy fekete köpenyes ember, valamiféle felsőbb hatalom „paráználkodásra” szólítja fel őket. Nem tehetnek semmit ellene, míg a fekete ruhás meg nem engedi nekik, hogy újra önmaguk legyenek. Zavarba jönnek és próbálják értelmezni a történteket.
A fekete ruhás még két bűn, a falánkság és a harag elkövetésére kényszeríti őket. Ezek a képek, a varázslat nyomán egymásra vágyni kezdő, majd valószínűleg egymásba szerető pár, jövőjét megmutató jelenteknek tűnnek: piknik és családi veszekedés.

A kezdeti zavar végig megmarad. Amikor engedi nekik az „Úr”, hogy önmaguk legyenek szeretnének megszabadulni ebből a kínos együttlétből, ám valamiért mégsem teszik meg. Azután már nincs is lehetőségük rá. A fekete köpenyes rabjai lesznek. Elveszi tőlük a cipőjüket, az övüket, majd más ruhadarabjaikat is, erre utal a cím.

Ez már élet- halál kérdése. A nő és a férfi igyekszik megőrizni különálló személyiségét, de már felszólítás nélkül is kívánják egymást és szeretkeznek. Végül, mikor már teljesen kétségbeejtő lesz a helyzetük, mert a felsőbb hatalom már össze is bilincseli őket, hajlandóak ketten együttműködni és elfogadni a fekete köpenyesnek való alávetettséget. A bilincstől megszabadulnak, de egyéni életük, akaratuk gyertyája kialszik. Pozitív, Feldmár könyveken alapuló értelmezés szerint, ettől kezdve már csak, mint „mi” léteznek. Megnyílik az út a falánkság és a harag előtt a családi életben.

Persze a műnek más üzenete is lehet, akár bele is halhatnak ebbe az érthetetlen és kiszámíthatatlan rabságba.

Sőt az előadás szólhat arról is, amit az ismertetőjében lehetett olvasni:
„…ez a mű az ember eredendő bűneit tárja fel elénk, a jó és a rossz örök harcában, ahol a szexualitás minden törvényt bont.”
Van egy fehér ruhás szereplő is, ő lehet a Jó. Időnként megjelenik, apróságokban segít nekik, de igazából semmit sem akar a raboktól, sőt asszisztál ahhoz, hogy őket fogva tartsák . Ami egy Jótól nem igazán rokonszenves viselkedés és nem tűnik harcnak.

Ez a remek darab ebben formabontó előadásban különösen érdekes volt, beindíthatta a nézők agyát.

Szereplők:
Férfi – Szolnoki Zsolt
Nő – Borók Nikolett Brigitta
Nefandum – Huszti Márk
Genius – Bathó Fruzsina