Ebben a melegben kifejezetten jólesik fázós téli időkben játszódó írásokat olvasni.
Tizenhárom távoli és mégis közeli történet, egy rokonszenves, önironikus, merész, kicsit sznob az emberekhez és a kultúrához nagyon pozitívan álló íróegyéniség tollából: ez a Balbec Beach.

Művészet, elsősorban irodalom és szerelem a fő témái Dunajcsik Mátyás novelláinak. A szerző igazi bölcsész, aki benne él olvasmányai világában és hol ösztönösen , hol tudatosan, a kedvenc szerzőit állandóan maga mellett tudva, dolgozza fel és képzeli el a világ eseményeit.
Irodalmi és filmes utalások tömegét tartalmazza a könyv, ismerősnek tűnhetnek a történetek egyes részei is, ám anélkül is remek olvasmány hogy ezek mindegyikét észrevenné vagy értené az olvasó. Bár felfedezésük külön élmény és asszociációk egész sorozatára nyit lehetőséget.
A szerző fiatal ember, ezért a szerelem is nagyon fontos számára. A könyvben előfordulnak heteroszexuális vonzalmak is, ám az elbeszélések hősei többnyire az azonos neműek oldalán találják meg a boldogságot. Finoman és fokozatosan vezeti be az olvasót a férfiszerelem egzotikus világába. Az első őszinte és félszeg csóktól, öleléstől, egyesüléstől a bonyodalmakig, a két szerelem közti választás kényszeréig mutatja be egy sor írás ezeket a gyengéd és figyelmes kapcsolatokat.

Manapság igen ritka a szépirodalmi művek esetében, hogy képeket is találunk a szövegek között. Hétköznapi tárgyakat ábrázoló tollrajzok ezek, kulcscsomó, két fényképezőgép, töltőtoll..az utánuk következő elbeszélésekkel többnyire csak asszociatív kapcsolatban állnak, ezért nem illusztrációknak, inkább a szövegre felelő önálló alkotásoknak tűnnek Plinio Ávila munkái.
Ő készítette a berlini metróról azt a grafikai sorozatot is, amelyhez a Berlin alatt a föld című novella íródott képaláírások formájában. Ez az elbeszélés a könyv közepére került. A szöveg és a képek együtt 2010-ben kiállításon is láthatóak voltak.
A szinte aforizmatikus tömörségű mondatok egy apa fiú kapcsolatot mutatnak be és azt a kort, politikai helyzetet amely ennek hátteréül szolgált. A Berlin felett az ég című filmre nemcsak a címben, a novellában is vannak utalások. A Mennyország előszobája, a Purgatórium, illetve a Pokol is megjelenik hasonlatként, az apja holttestéhez tartó festőfiú földalatti utazásában. Jó ötlet, hogy a történetet úgy találta ki az író, mintha a rajzokat a főszereplő, mesélő művész készítette volna.

Más elbeszéléseknek is témája az idősebb rokonhoz való kötődés. Ezek mindig krimibe illően különleges kalandokat tartogatnak, azok számára akik hajlandóak az öregekre figyelni.

A történetek helyszíne Budapest, Berlin, Pozsony, Velence, Bécs és Párizs. Látszólag csak az első játszódik a Balbec Beachen, de valójában mindegyik. Egyes novellákban utalásokat találunk a már korábban olvasottakra, ettől az az érzése az olvasónak, hogy bár idejük, helyszíneik, szereplőik különböznek, azonos világban játszódnak, ahol lazán ugyan, de összefüggenek a dolgok. Az elbeszéléseknek, az írónak ez a saját világa a Balbec Beach, ahová az író is csak időnként jut el és ahol az olvasó töltheti a szabadságát, elmerülve a könyvben.

A könyv fülszövege:

“Balbec Beach nem egy hely, és nem egy tánc. Talán csak egy tengeri fuvallat, egy különös fénytörés, egy távoli dallam. De ott van Budapest utcáin, amikor egy sápadt énekesnő az apja után kutat az éjszakában, és ott van Velence tengerpartján is, mikor az érzelmes utazónak választania kell két szerelem között. A berlini metró járataiban, ahol kísérteteket sodor magával az alagútszél, névtelen fennsíkok pszichiátriáin és a Józsefvárosban is, mikor egy huszonéves műfordító egy negyvenéves nővel beszélget a pornográfia természetéről. Vagy a párizsi Ritz különtermében, Marcel Proust és Sigmund Freud sosemvolt találkozásakor.

Dunajcsik Mátyás tizenhárom története ezekbe a pillanatokba viszi magával az olvasót, hogy aztán annak rendje és módja szerint el is veszítse a vágyak és emlékek tükörlabirintusában.

Ki tudja, talán az imént eszembe ötlő, kiábrándító mondatok csak a saját önzésem visszhangjai voltak, mellyel meg akartam tartani magamnak ezt a titokzatos és idejétmúlt vidéket, vagy talán a magam hite is megingott egy pillanatra választott, de igazán soha meg nem ismert hazámban – mindenesetre ha volt valami értelme annak, hogy újra és újra megpróbáltam valahogyan lekottázni ezt a tájat, a tengert, a levegő tágasságát és a hotel pincéreinek kíséreteties lépteit, akkor az pontosan ez volt, találni valakit, akiben felébred ugyanez a megfoghatatlan honvágy, ami engem is ide vonzott ezek közé a kihalt falak közé, hírül adni a világnak, hogy még nem veszett el minden az eltűnt időben, hogy akad még valamiféle remény a nyugalomra, hogy Balbec Beach még mindig létezik, igen, hogy Balbec Beach lehetséges.“

Libri Kiadó, 2012

263 oldal

ISBN 978-963-310-108-7

Dunajcsik Mátyás

1983-ban született Budapesten és 2011-ben szerzett diplomát esztétika-francia szakon. Volt már költő, műfordító, alkalmi tolmács, színházi fesztiválszervező Cipruson, ifjúsági polgármester Kispesten, blogger, dramaturg, szabadúszó kritikus, nemzetközi levelező, irodalmi ügynök és kritikai beszélgetések moderátora is. Jelenleg a Libri Kiadó szépirodalmi főszerkesztője. Első kötete a JAK-füzetek sorozatban jelent meg 2007-ben Repülési kézikönyv címen Korai Zsolt illusztrációival, amelyre Bródy Sándor-díjat kapott.