Július 4-én, szerdán, este hat órakor nyílt meg Kádár Katalin képzőművész kiállítása az Art9 Galleryben. 

Mit lehet elmondani a csendről, amikor annyiféle létezik?

Alighanem mindenki mást mondana róla, mindenkinek mást mond – és hogy végképp közhelyes legyek: a csend/csönd sokszor többet mond ezer szónál…

De mit és hogyan lehet ebből megfogni? Amit Kádár Katalinnak jelent, amit ő lát/érzékel/alkot belőle, azt július 14-ig megnézhetitek az Art9-ben.

A tárlatot Szeifert Judit művészettörténész ezekkel a gondolatokkal nyitotta meg:

Csöndképek
Kádár Katalin tárlata

Ott vagyunk azon a helyen, ébredés és álom között félúton. Lehunyt pilláinkon keresztül átdereng a reggeli napfény. Nem tudjuk kinyitni a szemünket, még nem vagyunk ébren, de már nem is alszunk. Egy kicsit még ebben a köztes állapotban folytatjuk a megkezdett álmot. Ugye mindenki számára ismerős hangulat?
Ezek az érzetek és ezek az féléberen álmodott képek jutnak eszembe, amikor Kádár Katalin most bemutatott műveit nézem. Egy utazás szereplőjévé válok alkotásai által, amely egy megfoghatatlan, szürreális világba visz.

Lebegő utazás ez, az álom és az ébrenlét határmezsgyéjén. A félig lehunyt szemhéj rebbenésén keresztül beszivárgó fények és árnyak, valamint az álomképek furcsa elegyének jóleső víziói. A most látható grafikák és fotósorozatok szoros összetartozása azonos érzékenységükből és tematikai összefüggésükből fakad.
A napsütéses reggeleket megörökítő képek esetében a fotó helyett pontosabb a fénykép kifejezést használni, hiszen ezek a munkák valóban a fényről, és annak dialektikus párjáról, az árnyékról szólnak. Az árnyak sejtelmesen, hol vetülnek, hol tárgyak illetve növények által kitakart foltok. Nem egyértelmű, hogy melyik a függöny mögött rejtőző tárgy vonala, és melyik vetett árnyék csupán? Ez a vizuális játék nem pusztán formai, inkább tartalmi eleme Kádár Katalin képeinek, amely kapcsolatot jelent a fotók és grafikai lapok között is. A művek főszereplője pedig a fellibbenő függöny, az eltakaró és sejtelmesen áttetsző, a fényt bizonyos mértékig áteresztő és egyben elfedő transzparens drapéria. A felvételeken is függönyszerű szövedékként csüngnek a levelekkel borított faágak a reggeli fényekkel megcsillanó ablaktáblákon, vagy a hajnali szellő által borzolt víztükör felett. A lombok közötti réseken beszüremkedő fényben irizálnak az égbolt kékjének, vagy a tenger vízének apró foltjai.

A címében is a drapéria főszerepére utaló Csendfüggöny grafikai sorozat szinte minden egyes darabján a függöny anyagának rácsozatát idéző vonalhálón keresztül bontakoznak ki az indaszerűen kanyargó ornamensek, amelyek, hol burjánzó növényeket, hol jégvirággal beszőtt ablaktáblákat, hol kézzel hímzett szőtteseket idéznek. Ha akarom, minden évszaknak megfeleltethetek egy-egy képet. Hiszen van kékes színű, fagyosan kanyargó inda, amely a télre emlékeztet, van izzó sárgás-okkeres, nyarat idéző rajz, az ősz elmosódott foltjaival kialakított kép, valamint rózsaszínben derengő kompozíció a tavasz frissességével és hamvasságával.

Ugyanakkor a függöny hálószövedékén keresztül megjelenített szőlőindák ritmikája a tenger hullámaira is emlékeztet. A csöndfüggöny hálószerkezetéből kiinduló finom vízszintes és függőleges vonalrács alkotja a rajzok leheletfinom faktúráját. A grafikák megoldása hol elmélyülten részletező, máskor kalligrafikusan nagyvonalú. Ez az ellenpontozás emeli ki az apró részleteket, nagyítja fel a mellékesnek tűnő kicsinyke mozzanatokat, s egyben ez a váltakozás ismét a tenger szeszélyes hullámzásával kapcsolódik össze tudatunkban.
Kádár Katalin otthonának aprócska szegmensei így nyernek végtelennek ható távlatokat. A körülötte lévő hétköznapi dolgok, közvetlen környezetének részletei, a függöny, a növények, a szobája ablakán áthatoló reggeli napfény személyes élményekből egyetemes tapasztalatokká tágulnak. Első megközelítésben azt gondolnánk, hogy a függöny az elfedés eszköze, pedig éppen ellenkezőleg, a lényeg feltárására, kiemelésére szolgál. A függöny rácsa nem elválasztja, hanem összeköti a külvilágból érkező impulzusokat. Az álmokat és az ébren látott valóságot. A váltakozó évszakok fényeit és színeit. Az álmodott valóságot és az éber álmokat.
Kádár Katalin nyolc éve ugyanennek a műegyüttesnek darabjait állította ki, most azonban újabb képekkel is gyarapodott a sorozat. A fotókon és a grafikákon látható motívumok folyamatos jelenléte így az idő folytonosságának szinonimájává vált művészetében.
Azonban a sorozat címében is szereplő fő elem, a függöny az elmélyült művészi munka metaforája is. A függöny, amely által a mindennapok morajából kiszűrhetők a csönd képei.

Szeifert Judit
Art ’9 Galéria, 2012. július 4.

• A kiállítás 2012. július 14-ig látható
• Helyszín:   Art9 Gallery, Budapest, 1092, Ráday u. 47.
• Nyitva tartás: kedd-szombat: 10-14 óráig