Időutazás egy kis vérrel [2. rész]

A cikk első részében megkezdtük az időutazást Benedek Szabolcs: A vérgróf című regénye nyomán, visszarepültünk egészen az 1900-as évek elejének Budapestjére. Ez a Budapest csupa kávéház és csupa bordély, a konflisok közt olykor egy-egy autó is feltűnik. Csupa mocsok és csupa csillogás, a peremén még gázlámpák sárgája, de a belvárosban és az előkelő házakban már villanyfény.

Budapest 1910
Budapest 1910

Már van Háza az országnak, aminek parkjában (kordonok szorongató jelenléte nélkül) kényelmesen korzózhatnak a hölgyek és az urak egy-egy vasárnapon.

És hogy Budapest el ne maradjon Európa más nagyvárosaitól, van sorozatgyilkosa is.

Nagy meglepetés nem éri az olvasót: az utcalányokat gyilkolássza ez a titokzatos valaki, különös kegyetlenséggel. Ám a vér… a vér az mintha elpárologna.

Kísértetiesen hasonlítanak a gyilkosságok egy bizonyos Hasfelmetsző Jack londoni rémtetteire. Mihucz Ervin, fiatal nyomozót is erőst foglalkoztatják ezek az események, de a kerületi rendőrség hatásköréből feljebb vándorol az ügy, így legfeljebb saját szakállára kutakodhat.

Barátja, a hírlapíró (és költő), Szállási Titusz éppen ebben a rejtélyes időben ismerkedik meg egy hajóúton egy különös idegennel, aki akkor költözik Budapestre.

Saint-Germain grófja
Saint-Germain grófja

A nemesember nemcsak II. Rákóczi Ferenc közvetlen leszármazottjának tartja magát, hanem egyenesen azt állítja, hogy ő a fia, Rákóczi Lipót, akit születése után halottnak nyilvánítottak, de titokban felnevelték, s most Saint-Germain grófjaként éli az életét.

Azóta is. Vagyis: több, mint kétszáz éves.

Ez a furcsa, ismerős-idegen szolgálatába fogadja Szállási Tituszt, s vele ismeri meg az akkor Budapestet, s annak ellenére, hogy azt tervezi, letelepszik ősei földjén, azért megvan róla a véleménye:

„A magyarokat ez érdekli legjobban. A történelem. A múlt, amit ők valami félreértés kapcsán dicsőnek tartanak.”

Ez a Saint-Germain gróf, vagyis Rákóczi Lipót nem egy elvetemült alak, persze megvan a maga hóbortja (például, hogy csak éjszaka él igazán), és kissé furcsa is, sápadt is, de évezredesnek tűnő élettapasztalat árad belőle. Éjszakáról éjszakára egyre többet mesél magáról, és a hajmeresztő hülyeségek szépen a helyükre kerülnek.

Jó figura a hűséges szolgálója, Mihály, a nagydarab, csendes ember. Kettejük különös életvitele, a gróf története egyenesen Szerb Antal Pendragon legendáját idézi.

Emlékeztek?

„– Hallod-e – mondta a Milord –, a te urad csaló. Azt mondja magáról, hogy több ezer éves.
– Ne higgyen neki, jó uram – mondta a szolga. – Gazdám nagyon ravasz. Lám, én már száz éve szolgálom, és mikor a szolgálatába léptem, nem volt több háromszáz évesnél.” (idézet A Pendragon legendából)

Erotikus levelezőlap 1900-körül
Erotikus levelezőlap 1900 körül

Furamód, az utcalányok sorozatos lemészárlása valahogy egyáltalán nem illik a képbe, és ráadásul túl kézenfekvő lenne az a megoldás, ami az olvasóban a gróf színre lépésével felmerül.

Milyenek az örömlányok a huszadik század elején?

A már említett Sárán keresztül alaposan betekinthetünk az életükbe, a kor fizetős-szex szokásaiba, legalábbis annak legaljába. Nem árulom el, hogy melyik szereplő az, akivel ugyanennek az ősi mesterségnek a legfelsőbb körökben játszódó jeleneteibe is bepillantunk, de ténynek látszik: örömlányok voltak, vannak, lesznek, mindenhol.

„Az ilyen típusú lányokról készülnek azok a fotográfiák is, amelyeket a szalonokon kívül kapualjakban és képeslapüzletek hátsó traktusaiban árulnak. Látszólag csak a beavatottaknak. Valójában persze az egész város, vagy legalábbis annak egész férfinépe be van avatva.”

Természetesen nem árulom el, hogy miként oldódik meg a rejtély (megoldódik), habár azt hiszem, hogy viszonylag hamar magatoktól is rájöttök majd a könyv olvasása közben.

Az az érdekes, hogy számomra nem is a rejtély volt érdekes. Lubickoltam a vintage-hangulatban, ahogy – gyanítom – Benedek Szabolcs is tette írás közben. A kor szinte összes jelentős íróját, szerkesztőjét megidézi (ha csak egy-egy villanás erejéig is), és remekül illeszti bele a történetbe saját szereplőit.

A gyilkosságok, és a vérgróf, csak hab a tortán, hiszen alighanem minden vérengző történetet ismerünk már ebből az időszakból, nagy ötletekre, ütős újdonságra már csak ezért sem érdemes számítani.

Hálásak lehetünk viszont azért, hogy B. Sz. nem archaizálja agyon a szöveget furtonfurt.

A vérgróf egy trilógia első kötete, úgyhogy, aki megszereti, még két folytatásra számíthat a közeljövőben.

Benedek Szabolcs: A vérgróf – Fülszöveg:

“Mindig esténként tűntek elő, néha csapatosan, többnyire azonban egyedül. Hogy pontosan hogyan és mikor érkeztek, arról senki nem bírt megbízhatót mondani. Volt, aki azt állította, hogy ugyanott laknak, amerre dolgoznak is, napközben alszanak és megbújnak valamelyik bérkaszárnya zugában, s csupán napszálltakor merészkednek elő. Mások akár meg is esküdtek volna rá, hogy a város egy másik fertályából jönnek és szekéren hozzák őket…
Most is csak annyit lehetett tudni, hogy megint meghalt közülük az egyik.”

A székesfőváros utcáin arat a halál: a rendőrség elképzelhetetlen brutalitással meggyilkolt prostituáltak holttesteire bukkan szerte a városban, a Városligettől kezdve az előkelő Ó utcai bordélyon át egész a ferencvárosi munkásnegyedekig. 1910-et írunk: az újabban már villanyfényben úszó Andrássy úton még egymást kerülgetik a konflisok és az automobilok, a legendás kávéházakban pedig Ady Endre és Molnár Ferenc társaságát keresik a szépreményű költők és hírlapírók. Ezzel egy időben pedig különös vendég érkezik Budapestre, hogy néhány hónapi rejtőzködés után egyszerre csak az előkelő szalonok és úri társaságok kedvencévé váljon: Saint-Germain grófja, aki egyenesen Rákóczi fejedelem leszármazottjának mondja magát, és a világtörténelem legkülönbözőbb korszakaiból származó történeteinél csak a szokásai különösebbek. Éjszaka él, akárcsak a város, és még soha, senki nem látta enni…

Libri Kiadó, 2012

472 oldal

ISBN: 9789633100868

Benedek Szabolcs
Benedek Szabolcs

BENEDEK SZABOLCS 1973-ban született Budapesten, nagyjából száz méterre attól a helytől, ahol most él. Közben azért Szolnokon is eltöltött majdnem két évtizedet. A Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetemen, politikatudomány szakirányon szerzett diplomát. Az elmúlt tizenöt évben hivatalnokoskodott, valamint írt vagy tucatnyi könyvet, sok tucat tárcát, novellát és kritikát, illetve kapott egy József Attila-díjat. Szabadidejében a lányait kísérgeti haza az óvodából és az iskolából. A “Vérgróf”-trilógia indító darabja az első kötete a Libri Kiadónál.

Reklámok

Időutazás egy kis vérrel [2. rész]” bejegyzéshez ozzászólás

Tedd hozzá a magadét! Csak az első kommentnél van moderáció, azután szabad a pálya:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s