A Japán Kávéház

Időutazás egy kis vérrel [1. rész]

Azt hiszem, Benedek Szabolcs: A vérgróf című könyvének címe, borítója és marketingje sokakat megtéveszthet, úgyhogy le is szögezem mindjárt az elején: egyáltalán nem egy újabb, az aktuális divatot meglovagoló vámpírregénnyel van dolgunk. Van vér, persze. A főszereplők történetszálait egy gyilkosságsorozat fogja egybe. Mégis inkább kirándulás az időben visszafelé, amely megérdemel némi további kutatást:

Oktogon, az 1900-as évek elején (Forrás: fortepan.hu)
Oktogon, az 1900-as évek elején (Forrás: fortepan.hu)

Egy időutazásra indulunk tehát, amint felütjük a (sajnos) puha fedelet. A tipográfia viszont egyenesen remek, ahogy az is, hogy nem vakító fehérek a lapok (ámbár talán egy kicsivel jobb minőséget elbírt volna), a szövegtükör olyan, mintha régi kéziszedővel készült volna, és ha én lettem volna a kiadó – mely persze rendelkezik némi plusz pénzzel – még tovább mentem volna, felvágatlan lapokkal, hoztam volna ki, esetleg limitált szériához valami dizájnos papírvágóval …, jó, elszaladt velem egy kissé a konflis, tudom, csak hát így van ez néha azzal, aki szereti a könyveket, bizonyára a Librinek is lettek volna még ötletei.

Nyugat címlap - 1910. január 1. (forrás: oszk.hu)
Nyugat címlap – 1910. január 1. (forrás: oszk.hu)

A vérgróf könyv tehát ránézésre olyan, mint egy szokványos ponyva (méreteit tekintve éppen a divatos vámpírregényekre hasonlít), de mindjárt ez első oldalaktól kezdve az 1900-as évek eleji Budapesten kószálunk. Beavatottak leszünk, budoárokba, kávézókba, bordélyokba, nyomozó irodába, szerkesztőségbe is beleshetünk.

A virágzó kávéházak népe a Nyugatot, a Magyar Naplót lapozgatja, az úriemberek kalapot emelnek üdvözlésképp, a törzsasztalok összehajolnak egy-egy új jövevény láttán, a hölgyek pedig nem mutatkoznak megfelelő kíséret nélkül.

A szórakozás a színház. Például a Vígszínház, ahova szintén bejáratos lesz az olvasó, vagyis Tarnóczay Etelka, a híres és jólelkű színésznő, Hunyady Margit pártfogoltjaként.

Itt olyan alakokba botlik, mint a kedves Molnár Feri, aki mindenkire úgy tudott figyelni, mintha a világ legfontosabb történetét hallgatná, minden hölggyel udvarias volt, és sorra szállította a jobbnál jobb darabokat.

Ady Endre egyetemi indexéből (forrás: oszk.hu)
Ady Endre egyetemi indexéből (forrás: oszk.hu)

Magára valamit is adó szerző persze a Nyugatba vágyik. Nincs ezzel másként Szállási Titusz (született: Szabó Béla, de hát ilyen névvel nem lehet valakiből rendes író) barátunk sem, aki hírlapíróként keresi a kenyerét a Magyar Naplónál. De ambíciója hajtja, s alig várja, hogy verseit a híres lapban lássa viszont.

A Nyugat már akkor is A Nyugat.

Móricz Zsiga most költözött fel vidékről, az ifjú Ady Endre viszont híres költőnek számít, és cikkeit is, verseit is figyelemmel kíséri a budapesti közönség.

A kávéházak közül ő maga a pompázatos New York helyett gyakran választja az Abbáziát, vagy a Japánt. Időnként tüntetőleg átvonul az egyikből a másikba.

Szállási Titusz viszont a külváros felé, egy apró, eldugott, jelentéktelen kávézóban, a Tieber Kávékimérésben érzi legjobban magát. Itt szokott találkozni barátaival: Mihucz Ervin nyomozóval, aki tisztes munkája ellenére egyáltalán nem veti meg az örömlányok nyújtotta szolgáltatásokat – ahogy az akkoriban a közép- és felső rétegbe tartozó urak bevett szokása –, és a kis, dadogós Weiner Áronnal.

Abbázia kávéház az Oktogonon (1900 körül)
Abbázia kávéház az Oktogonon (1900 körül)
Az Abbázia belső tere egy képeslapon
Az Abbázia belső tere egy képeslapon

Apropó, örömlányok! Az ősi mesterség virágzik az 1900-as évek elején Budapesten. A lányok dolgoznak utcán (olykor vízárusnak álcázva magukat), és bordélyokban is.

Fruzsi néni bordélyába egy Sára nevű lánnyal lépünk be. Éppen kilép a szülőotthonból, karján nem kívánt gyermekével, amikor a „jó” Fruzsi néni szárnyai alá veszi, szállást és kosztot biztosít neki. Cserébe persze a szolgáltatásait kéri.

A város telis-tele van a Sárához hasonló, vidékről a nagyváros hívó szavára kalandvággyal, tervekkel telve Budapestre érkezett lányokkal, akik közül bizony egyet se tudunk mondani, aki vitte volna valamire. Egyikük sem kurvának készült, ennyi biztos.

A New York Kávéház pompázatos belső tere az 1800-as évek végén
A New York Kávéház pompázatos belső tere az 1800-as évek végén
A Japán Kávéház
A Japán Kávéház

Ezeken a helyszíneken keresztül bontakozik ki előttünk a 20. század elejének Budapestje. Benedek Szabolcs jól szerkesztett – néhol talán kissé túlmagyarázó, de alapos, korrajzoló – szövege egyszerre mutatja meg nekünk a nagypolgári, a füstös kávéházi és a külvárosi, nyirkos, szűk utcákon zajló életet.

A Japán Kávéház vendégei
A Japán Kávéház vendégei

További összefonódásokról a » második részben írok.

Nézd meg, van-e elérhető példány ebből a könyvből a Rukkolán → Benedek Szabolcs: A vérgróf

Reklámok

Időutazás egy kis vérrel [1. rész]” bejegyzéshez egy hozzászólás

Tedd hozzá a magadét! Csak az első kommentnél van moderáció, azután szabad a pálya:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s